Felállni a himnuszhoz már nem lesz elég

Egy stadionüzemeltető jegyalkalmazása minden szurkoló himnuszát pontozná szék, szektor és lakóhely szerinti megye alapján, és az eredményt még a kezdőrúgás előtt közzétenné. A szöveg negyven pontot érne. A többit egy mikrofon ítélné meg, amely még sosem volt náthás.

A karaoke- és énekes alkalmazások évek óta pontozzák a felhasználók hangmagasságát, ütemtartását és szövegtudását, és ezekből a pontokból ismerősök és idegenek közötti ranglistákat készítenek. A sportlétesítmények egyre inkább telefonos alkalmazásokkal és hűségprogramokkal követik a látogatottságot, jutalmazzák az aktivitást és értékesítenek meccsnapi kiegészítő szolgáltatásokat. A játékosított ranglisták – sorozatok, jelvények, régiónkénti vagy munkahelyenkénti táblázatok – ma már bevett eszközei a részvétel növelésének a nyelvtanulástól a lépésszámlálásig. A stadionokba akusztikai mérőrendszereket is telepítenek a zajhatárértékek betartására és a nézőtéri hangerő mérésére. A mérkőzés előtti himnusz nyilvános, rögzített és gyakran közvetített pillanat, így a részvétel benne már most is látható.

1 490 Ft hazai mérkőzésenként. Az ár tartalmazza a himnuszpontozást. A pontszám a stadion akusztikai mérőrendszeréből és a jegyen feltüntetett székszámból kerül kiszámításra. A felismert szöveg 40 százaléka alatti teljesítmény „jelen van, nem vesz részt” minősítéssel kerül rögzítésre. A ranglista hetente jelenik meg szék, szektor és lakóhely szerinti megye bontásban. A nátha nem fellebbezési alap. Ez az apró betűs szöveg állna a meccsnapi ár alatt az egyik nagyobb stadionüzemeltető alkalmazásában, egy jövő szezon elejétől induló program keretében. Először fordulna elő, hogy egy nemzeti himnuszhoz általános szerződési feltételek tartoznak.

A mechanizmus egy ranglista lenne. A stadion meglévő zajmérő mikrofonjait, amelyeket eredetileg egy decibelkorlátról szóló építési előírás miatt szereltek fel, befelé fordítanák, és összevetnék az ülésrenddel. Minden szurkoló még a kezdőrúgás előtt kapna egy pontszámot százból: 40-et a szövegért, 30-at a hangmagasságért, 20-at az ütemtartásért és 10-et azért, amit a program dokumentációja „az utolsó sor kitartásának” nevez. Aki nem szeretné, hogy pontozzák, a himnusz alatt kiállhatna a folyosóra. Ezt külön mutatóként rögzítenék, és a folyosónak saját táblázata lenne.

Bakos Dezső, 61 éves, harmincegy éve ül az északi lelátó 114-es székén. A próbaüzem első szombatján megtudná, hogy a megyében a 38 412. helyen áll. „Kilencéves korom óta járok ide” – mondaná. „Ezen a pályán még soha nem voltam hányadik.” Szomszédját, Turi Margitot az alkalmazás arról értesítené, hogy a második versszakban felcsúszik a hangja. Ő megjegyezné, hogy a második versszakot senki nem énekli. Az alkalmazás azt pontozná, amit hall, és őt hallaná.

A megyei ranglista mellé egy hónapon belül munkáltatói táblázat is kerülne, mivel a páholyokat cégek veszik, a mikrofon pedig nem tud különbséget tenni páholy és szektor között. Egy regionális vízmű körlevélben küldené ki páholyának átlagát az összes dolgozónak, azzal a megjegyzéssel, hogy a himnuszteljesítmény jelenleg nem képezi az egyéni értékelés részét. Egy alkalmazott, Ábel Rita, a belső hálózaton találná meg a számot, a tűzriadó-gyakorlat eredményei alatt és a parkolóengedélyek fölött. „Ugyanazzal a betűtípussal, mint minden más, ami végül az éves értékelésben köt ki” – mondaná.

A stadiontól sétatávolságra lévő kocsmák meccs előtti bemelegítést kínálnának, fejenként ötszáz forintért, laminált szöveglappal és egy hölggyel a helyi amatőr operettkörből, aki végigvezetné a termet a harmadik sor nehéz hangközén. Egy ugyanabban az irányítószámban működő általános iskola az ötödikes kórusát szektorként nevezné be, és a 187. helyen végezne a megyében, tizenegy hellyel a stadion hangosbemondója előtt. Ugyanennek az operettkörnek egy tenorját székfarmolással vádolnák, miután egy félidő alatt négy szektorban látták, ahogy készpénzért javítja az átlagokat.

A program igazgatója, Fésűs Attila, azt mondaná, hogy a himnusz mindig is közös előadás volt, és a program csupán láthatóvá teszi ezt az előadást. Ő az 1 204. helyen állna, amit az alkalmazás „felső-közép” kategóriának nevezne. A hónap leggyengébb szektora elesne a félidei tombolától. A leggyengébb megyét a kivetítőn neveznék meg, átlagával együtt, a két szomszédos megye pedig különbuszokat indítana a következő idegenbeli meccsre, hogy ráénekeljenek.

Tavaszra megnőne az apró betűs rész. A nátha továbbra sem lenne fellebbezési alap, a gégehurutot azonban orvosi igazolás ellenében figyelembe vennék, és egy panasz nyomán azok, akik az első sor után érkeznek, csak a jelenlétükben elhangzott sorok alapján kapnának pontot. A megyei önkormányzat a teljes szöveget kinyomtatná a buszmegállókba. Megjelenne egy második alkalmazás, amely egy apró fülhallgatón át, fél ütemmel korábban játssza az ember fülébe a himnuszt, az üzemeltető pedig 690 forintért felvenné az árlistára, a „Kiegészítők” címszó alatt.

Bakos kifizetné az 1 490 forintot. A parkolóban gyakorolna, a kocsiban, felhúzott ablakkal, egy nyomtatott lapról, amelyet a lánya készített neki akkora betűkkel, hogy szemüveg nélkül is el tudja olvasni. A szezon utolsó hazai meccsére a 9 306. helyen állna. „Harmincegy évig pontosan ugyanúgy énekeltem” – mondaná. „Kiderült, hogy végig rosszul csináltam, csak eddig senki nem számolta.” Az alkalmazás küldene neki egy jelvényt. A jelvényen az állna: Legtöbbet fejlődött, és a munkáltatója is látná.