Az év második repülőútjához már indok kellhet

Több közlekedési és klímaügyi tárca számára készült konzultációs anyag szerint a jövőben minden felnőtt kapna egy személyes repülési keretet: naptári évenként egy adómentes oda-vissza utat. A második út is megmaradna, felárral — azzal a feltétellel, hogy az utas megjelöli az utazás célját. A célt egy legördülő listából kellene kiválasztani. A tervezet mellékletében a lista tizenegy tételes, az utolsó sor pedig a szabadidő.

A rendszer semmit nem tiltana meg. Nem korlátozná a járatokat, nem utasítana el foglalásokat, nem osztana jegyet fejadagra: árazna és nyilvántartana. Az év első útja annyiba kerülne, mint ma. A továbbiakra egyre emelkedő díj rakódna, amelyet a kiválasztott sor mérsékelne vagy elengedne.

„Ez nem engedélyezési rendszer” — fogalmazna a munkacsoport szóvivője. „Senkitől nem tagadnánk meg az utazást. Csak azt kérnénk, hogy egy strukturált mezőben mondja meg, miért utazik. Ezt szerény kérésnek tartjuk, és tudomásul vesszük, hogy pontosan erről fognak cikkezni.”

A nehézséget nem a felár okozná, hanem a lista. Nálunk a második út gyakran nem nyaralás: a lányhoz megy az ember Dublinba, az unokát látni Münchenbe, vagy haza egy temetésre a határ túloldalára. A tervezet listáján elöl a gyász áll, alatta a súlyos betegség a családban, majd a lakodalom, aztán a születés. A hatvanadik születésnap nem szerepel rajta; azt az egyéb, családi sorba kellene tenni, amelyet a foglalási felület szürkével szedne.

Egy szezon alatt mindenki megtanulná, melyik sor csúszik át a legsimábban a rendszeren, és azt választaná. A rendszer ezt nem venné észre, mert nem ellenőriz semmit: nyilatkozatot gyűjt és kedvezményt ad. Amit viszont előállítana, az egy országos adatsor, amely szerint a családi lakodalmak feltűnően nagy része külföldön zajlik, augusztus második hetében.

A konstrukció legerősebb — és legkevésbé emlegetett — érve a méltányosság. A repülőutak nagy részét az emberek kis része teszi meg, a jegyre kivetett egykulcsos adót viszont az érzi meg leginkább, aki évente egyszer száll gépre. A sávosan emelkedő díj ennek a fordítottja. A kialakítás tehát igazságos lenne. Az emberek mégis a legördülő listára emlékeznének.

Elfogadva, finanszírozva, jogszabályba öntve semmi nincs; ezt a dokumentum az első oldalán közli. A gépezet viszont, amelyet leír — fejenkénti keret, megjelölt cél, strukturált mező —, technikailag nem nehéz, és pontosan úgy néz ki, ahogy minden eddigi keretgazdálkodás kinézett. Az újdonság a tárgya lenne. Először fordulna elő, hogy egy űrlap arra kéri az embert: rangsorolja egy kötött listáról azokat, akikért érdemes útra kelni.