Az újszülött neve túllépheti a szénkeretét

Egy jövőre modellezett rendszer szerint minden anyakönyvezett nevet karakterenként számolnának el egy élethosszig tartó szén-dioxid-keret terhére. A keretet túllépő nevet a szülők csak ellentételezés vásárlásával vagy rövidebb, hivatalos változatban jegyeztethetnék be. Az első fellebbezéseket a családjogi tanács tárgyalná, a tartásdíjas ügyek és az örökbefogadások között.

A szén-dioxid-költségvetés, amely eredetileg nemzeti klímacélok eszköze volt, egyre kisebb egységekre terjed ki: ma már vállalatoknak, termékeknek, épületeknek és egyes vásárlásoknak is van szénlábnyom-címkéje vagy -kerete. Ezzel párhuzamosan a digitális adattárolás és az adatközpontok kibocsátása a klímaelszámolás elismert részévé vált, így már a nyilvántartások és dokumentumok is számítanak. Sok országban szabályozzák, milyen nevet adhatnak a szülők a gyereküknek; az anyakönyvvezető megtagadhatja a bejegyzést, és a vita bíróságon végződhet. Eközben a keresztnevek számos országban hosszabbak, ritkábbak és gyakrabban kettős alakúak lettek.

Családjogi tanács, 4-es tárgyaló, 10.30. R. kiskorú ügyében (született március 3-án), fellebbezés az anyakönyvvezető határozata ellen, amely a Névkarbon-keretrendszer 7. §-a alapján megtagadta a Maximilián-Bertalan Sebestyén utónév bejegyzését. Kitűzött idő: két óra. Tolmács nem szükséges. A gyermek megjelenése nem kötelező. Így szólna a bejegyzés az anyakönyvvezetők között körbeküldött próbalista szerint, és ez lenne aznap délelőtt a negyedik ilyen fellebbezés. A 4-es tárgyalót azért választanák, mert annak a legszélesebb az ajtaja, és babakocsikra kell számítani.

A rendszer így működne. Egy regionális kibocsátási hatóság minden egyes betűre kiszámolná, mennyibe kerül egy élet alatt legépelni, kinyomtatni, tárolni és a várótermekben hangosan felolvasni: minden űrlap, minden adatmentés, minden osztálynapló, minden beszállókártya. Az összeg kicsi lenne, hiszen éppen ez a lényege egy keretnek. Minden névhez tizennégy karakter járna, a kötőjelet is beleértve, és ami efölött van, azt a szülők fizetnék az aktuális ellentételezési árfolyamon. A hatóság szóvivője a tizennégyet úgy jellemezné: „a vezetéknevekre tekintettel nagyvonalú”. A vezetéknév is beleszámítana.

Fenyves Dorottya, egy főváros környéki kisváros gyermekápolója az elsők között kapná meg a levelet. A férjével a Konstantin nevet választották, ami belefér, és a Fenyves-Adamovics vezetéknevet, ami nem. „Azt mondták, megtarthatjuk a nevet, ha veszünk egy fát” – mondaná. „Egy konkrét fát. Száma van. Kimentünk megnézni, és alacsonyabb, mint a gyerek.” Az ellentételezés kilencven évig lenne érvényes, utána a név visszaváltozna Konra.

Az anyakönyvvezetők laminált kártyát kapnának a jóváhagyott rövid alakokról. Az Alexandert Alexnek, az Erzsébetet Erzsinek, a Bertalant pedig Bercinek jegyeznék be, amiről az útmutató is elismerné, hogy „bizonyos képzettársításokkal jár”. Aki ragaszkodna a teljes alakhoz, fizethetne, ellentételezhetne, vagy elfogadhatná az úgynevezett halasztott bejegyzést: a gyerek tizennyolc éves koráig Berci lenne a papírokon, utána a saját keretéből kérvényezhetné a Bertalant. A modellezés abból indulna ki, hogy a legtöbb tizennyolc éves inkább egy repülőjegyre költené a szenet.

A 4-es tárgyalóban a fellebbezések egyetlen kérdésen fordulnának meg: fogyasztás-e a név. Az anyakönyvvezető jogi képviselője azzal érvelne, hogy egy nevet többször írnak le, mint ahányszor egy autót vezetnek, és többen is. A szülők ügyvédje azzal, hogy a gyerek nem választotta, hogy legépeljék. A bíró, akire a lista szerint ebédig még három csecsemő várna, megkérdezné, felmérte-e valaki magának a tárgyalásnak a szénlábnyomát. Senki sem mérte volna fel. A jegyzőt elküldenék utánanézni, és nagyobb számmal jönne vissza, mint amekkora a név.

Heteken belül megjelenne a másodlagos piac. A rövid nevű nagyszülőket megkeresnék, hogy ruházzák át fel nem használt karaktereiket az unokákra, amit a rendszer halotti anyakönyvi kivonat, élők esetében pedig aláírt lemondó nyilatkozat és egy tanú mellett engedélyezne. Tar Géza nyugdíjas váltóőr, akinek három betűje maradt, a Zsófia-Klementina nevű unokájára íratná át őket. „Én úgysem használtam őket” – mondaná. „Nekem sosem írt senki.” Az átruházást adatbázisban rögzítenék, amelyről minden éjjel biztonsági mentés készülne, és amely beleszámítana.

A kórházak alkalmazkodnának a leggyorsabban. A szülészeteken a súly mellé a karszalagra nyomtatnák a keretet is, és a szülésznők megtanulnák ugyanazon a hangon mondani, hogy „tizennégy”, mint azt, hogy „egészséges”. Egy kísérleti osztály arról számolna be, hogy a szülők, ha korán megkapják a számot, kérés nélkül is rövidebb nevet választanak, és az újszülöttek nevének átlagos hossza tavaszra öt betűre csökkenne. Az osztály egyetlen kivételt jegyezne fel: egy kisfiút, akinek a szülei a teljes keretet az utónévre költötték, a vezetéknevet pedig üresen hagyták. Az anyakönyvvezető úgy jegyezné be: Maximilián, család nélkül, és az akta lezárulna.