MISTAKE

A szerveket nyomtathatják majd rendelésre — a sor marad

Egy 2050-es allokációs szabályzat abból indulna ki, hogy a szervhiányt megoldottuk, a várólistát viszont nem. A szűkös erőforrás a nyomtatókapacitás lenne, a sorrendet pedig egy pontrendszer állítaná fel: az a dokumentum, amelyet senki nem akar felolvasni.

SZATÍRA2050-ig5 perc olvasás
Megosztás
Kórházi folyosó éjszaka: megvilágított ablak mögött zúgó bionyomtatók terme, előtte egyetlen üres szék.

Képzeljünk el egy 2050-ben írt allokációs szabályzatot egy olyan ellátórendszer számára, ahol a szerveket nyomtatni lehet. A dokumentum azzal kezdene, amiről a szerzői tudják, hogy a legnehezebben fogadható el: a várólista megmaradt. Ezután negyven oldalon magyaráznák el, hogy ez egy másik várólista, egy másik szűkösségre — láthatóan abban a hitben, hogy ez vigasztaló.

A szűkös dolog már nem a szerv lenne. A nyomtató: hány építőkamra van egy régióban, hány hétig köt le egyet közülük egyetlen vese, mennyi érlelőhely kell utána, és hány olyan szakember van, aki aláírhatja a kiadást. Ez alatt pedig ott lenne egy csendesebb és kellemetlenebb szűkösség: a beteg saját sejtvonalának minősége, amely az életkorral, a betegséggel és a korábbi próbálkozások számával romlik.

Innen születne az a pont, amelyet mindenki kifogásol, és amelyet senki nem tud kiváltani. Aki nehéz sejtvonalat ad, több gyártási időt visz el rosszabb várható eredményért. Az a pontrendszer, amely ezt figyelmen kívül hagyja, kapacitást pazarol. Az, amelyik beszámítja, kevesebb pontot ad valakinek azért, mert rossz módon beteg — vagyis egyetlen mondatban pontosan azt teszi, amit az orvoslás száz éve igyekszik nem tenni.

„A rendszer nem embereket rangsorol” — mondaná az allokációs hivatal szóvivője. „Gyártókapacitás-egységre jutó várható eredményt rangsorol. Értem, hogy a folyosóról nézve ez a kettő ugyanaz. A bizottságban ülve is ugyanaz. A különbség annyi, hogy az egyiket le kell írni.”

A pontozást közzétennék, mert csak ez lenne védhető, és nagyjából senki nem olvasná el az első olyan esetig, amelyben két beteg között egyetlen pont a különbség. Attól a naptól az egész dokumentum nemzeti olvasmány lenne, az ország pedig felfedezné, hogy van benne egy együttható, amelyet vita nélkül hagyott jóvá.

A fellebbezés öregedne a legrosszabbul. A beteg vitathatná a bemeneteket — a laborértéket, a kísérőbetegség kódját, a sejtvonal minősítését —, a súlyokat viszont nem, mert a súlyokat szakmainak neveznék, nem adminisztratívnak; szakmai kérdésben pedig ahhoz a bizottsághoz lehet fordulni, amelyet a súlyok meghatározásakor megkérdeztek.

A forgatókönyv állítása nem technológiai. Az, hogy a bőség nem megszünteti a sorban állást, csak odébb teszi: a dolog elérhetőségéről a gép átbocsátóképességére, egy donor halálától egy számig, amelyet valaki kiválasztott. Minden ellátórendszer, amely valaha bővített kapacitást, megtapasztalta, hogy a sor eggyel lejjebb újra összeáll — más néven.

Megosztás

Ez a cikk szatíra: egy feltételezett jövőt ír le, nem megtörtént eseményt.

Szerkesztőségi elvek

Ha ez tetszett…

Ma még nevetünk

Mi találtuk ki. Aztán a valóság utolért.

Mind megtekintése
MI20212025

Amit megírtunk

Megírtuk: 2021

Lehet, hogy egyszer a junior fejlesztő fő készsége az lesz, hogy elég pontosan fogalmazza meg a feladatot a gépnek.

Ami tényleg történt

A valóság utolért: 2025

Az MI-alapú kódolási asszisztensek beépültek a bevett fejlesztői eszközökbe, és a kód természetes nyelvű leírásból való előállítása a szakmai szoftverfejlesztés rutinja lett.

Gyártói termékdokumentációk és fejlesztői felmérések az asszisztensek elterjedtségéről.

A poén a munkaköri leírás volt. A munkaköri leírást azóta frissítették.

Mennyire találtuk el88%

MISTAKE

A HOLNAP, MÁR MA.

Heti egy levél. A jövő, még a sajtóközlemény előtt.

Rosszabb esetben nevetsz egyet. Jobb esetben megjósoltuk a jövőt.