A villamos hálózat ütemezheti majd az alvásodat
Egy fogyasztásrugalmassággal foglalkozó kutatási program azt vizsgálja, mi történik, ha a nap legolcsóbb órái már nem esnek egybe azzal, amikor ébren vagyunk. A legkevésbé népszerű megállapítása a lefekvésről szól.
Egy több éve futó, háztartási fogyasztásrugalmasságot vizsgáló kutatási program eljutott az elemzés ahhoz a részéhez, amelyre mindenki számított, és amelyet senki nem akart leírni. Ha az áram ára óránként változik, és ha a háztartások továbbra is reagálnak az árra, akkor elég hosszú távon az árjelzés nem csupán a készülékeket mozgatja meg. Az embereket is.
A mechanizmus nem látványos. Az olcsó órákra először a mosógép csúszik át, aztán a mosogatógép, aztán az autó, végül a vízmelegítő. Külön-külön mindegyik jelentéktelen. Csakhogy az a háztartás, amelyben minden gép hajnali egy és négy között jár, csendben átköltöztette az estéje egy részét — a kutatók pedig megjegyzik, hogy az ember hajlamos követni a mosnivalóját.
A modellezett forgatókönyvekben a napos régiókban a dél, a szeles vidékeken a hajnal lenne a legolcsóbb időszak, vagyis olyan kontinens állna elő, ahol a gazdaságilag racionális lefekvési idő több órával eltér a helyi meteorológiától függően. A program szerzői ezt látható kelletlenséggel biológiai komponensű koordinációs problémának nevezik.
„Nem mondanánk meg senkinek, mikor aludjon” — fogalmazna a program szóvivője. „Azt mondanánk meg, mikor olcsó az áram. A történelmi tapasztalat szerint ezt az információt az emberek meggyőzőbbnek találják minden alvástanácsnál, amit valaha orvostól kaptak.”
A megkérdezett alváskutatók a kézenfekvő ellenvetést tennék. Az emberi cirkadián ritmust a fény állítja be, a tarifákkal szemben pedig makacsul közömbös; az a népesség, amely az ébrenlétét nem a nappali fényhez, hanem az olcsó áramhoz igazítja, pontosan azt a krónikus eltolódást gyűjtené be, amelyet a műszakban dolgozóknál már dokumentáltak.
A javasolt ellenszer szinte meghatóan szerény: egy védett éjszakai sáv, amelyben az ár nem eshetne egy alsó küszöb alá, így megszűnne a pénzügyi ok arra, hogy valaki hajnali négykor ébren legyen. Ez lényegében alvásvédelmi célú tarifa lenne — és az első energiaszabály, amely elsősorban biológiai indokból születik.
Ebből semmi nem szakpolitika. Egy modellezési gyakorlat, hosszú melléklettel. Az idősávos árazás viszont már létezik, az okosmérő is, és az első nemzedék, amely olyan alkalmazással nő fel, hogy negyven perc múlva lesz a legolcsóbb az áram, most jár általános iskolába.
Ha ez tetszett…
A szerveket nyomtathatják majd rendelésre — a sor marad
Egy 2050-es allokációs szabályzat abból indulna ki, hogy a szervhiányt megoldottuk, a várólistát viszont nem. A szűkös erőforrás a nyomtatókapacitás lenne, a sorrendet pedig egy pontrendszer állítaná fel: az a dokumentum, amelyet senki nem akar felolvasni.
A szén-dioxid-eltávolításnak lehet lejárati ideje
Egy jövőbeli fenntarthatósági jelentés lábjegyzetben közölhetné, hogy a korábbi klímasemlegességet alátámasztó tanúsítványok egy része lejárt. A bejelentést nem vonnák vissza. Csak megszűnne megtörténtnek lenni.
A gyógyulás részletre is érkezhet majd
Forgatókönyv a konyhaasztal felől: az egyszeri, véglegesnek szánt génterápiát tíz éven át törlesztik, és a részlet csak addig jár, amíg a gyerek évről évre megfelel a szerződésbe írt eredményességi feltételnek.
Ma még nevetünk
Mi találtuk ki. Aztán a valóság utolért.
Amit megírtunk
Megírtuk: 2021
Lehet, hogy egyszer a junior fejlesztő fő készsége az lesz, hogy elég pontosan fogalmazza meg a feladatot a gépnek.
Ami tényleg történt
A valóság utolért: 2025
Az MI-alapú kódolási asszisztensek beépültek a bevett fejlesztői eszközökbe, és a kód természetes nyelvű leírásból való előállítása a szakmai szoftverfejlesztés rutinja lett.
Gyártói termékdokumentációk és fejlesztői felmérések az asszisztensek elterjedtségéről.
A poén a munkaköri leírás volt. A munkaköri leírást azóta frissítették.
MISTAKE
A HOLNAP, MÁR MA.
Heti egy levél. A jövő, még a sajtóközlemény előtt.
Rosszabb esetben nevetsz egyet. Jobb esetben megjósoltuk a jövőt.