A műtéthez fertőzési keret is járhat majd

A váró ugyanúgy nézne ki. Egy kórházi protokolltervezet szerint, amelyről szakmai vezetők egy csoportja tárgyal, nem a váró változna, hanem a levél. A tervezett csípőprotézis-műtétet nem csak a műtői kapacitáshoz és a sebész listájához igazítanák, hanem ahhoz is, mennyi maradt az intézmény adott évi fertőzési keretéből.

A keret úgy működne, mint bármelyik másik keret. Minden intézmény kapna egy mennyiséget azokból az antibiotikumokból, amelyek még megbízhatóan hatnak a műtéti sebekben felbukkanó kórokozókra, és minden tervezhető beavatkozás, amely profilaxisra épül, ebből a keretből fogyasztana. A sürgős ellátás a kereten kívül maradna, ahogy a sürgős ellátás mindig kívül marad. Amiről feltételezhető, hogy ráér, annak előre igazolnia kellene, hogy megér egy adagot.

Egy hetvenegy éves asszony, aki tavasz óta van a listán, értesítést kapna arról, hogy a műtétje elmarad. A levélben nem az állna, hogy nincs ágy, mert lenne. Az állna, hogy a beavatkozást készletgazdálkodási okból átütemezték — ezt a fordulat a levél hátoldalán magyaráznák el egy bekezdésben, amelyet az asszony négyszer olvasna el, aztán elvinné a lányának.

„Senkitől nem tagadnánk meg az ellátást” — fogalmazna a tervezetet jegyző csoport szóvivője. „Az ellátást ahhoz igazítanánk, mennyit fogyaszt abból az erőforrásból, amely szűkös. Ez az erőforrás nem pénz és nem ágy. Az antibiotikum megmaradó hatékonysága — az egyetlen tétel a raktárunkban, amit nem lehet újrarendelni.”

A szakemberek azt vetnék fel, hogy a keret nem létrehozza a sorolást, csak kinyomtatja. Ez egyszerre a legerősebb érv mellette és a legnehezebben kimondható. Az ellenérv csendes és számtani: az egy évvel elhalasztott csípőprotézis egy hetvenegy éves embernél egy év csökkent mozgásképességet jelent, a csökkent mozgásképességnek pedig hetvenegy évesen saját következményei vannak, és ezek közül egy sem szerepel a készletgazdálkodási rovatban.

A kínos gazdaságtan feljebb ül. A jó új antibiotikum az, amelyet tartalékolnak, és amelyből a lehető legkevesebbet adják el — vagyis a modern orvoslás egyetlen olyan terméke, amelynek üzleti sikerét azzal mérik, milyen ritkán használják. Az ellátórendszerek éppen ezért kezdtek el az ilyen szerekért előfizetéses formában fizetni, dobozár helyett: hogy egy gyártót olyan gyógyszerért is meg lehessen fizetni, amelyet nem szabad felírni.

Mindebből semmi nem protokoll. Nincs fertőzési keret, és nincs ilyen levél. A műtéti biztonsági ellenőrzőlistán viszont már ma szerepel egy sor arról, hogy a metszés előtti órában milyen antibiotikum ment be — és ez a forgatókönyv teljes egészében abból a napból következne, amikor ezt a sort nem lehet kipipálni.