Csütörtökre elfogyhat az ingázási keret

Egy nagyobb tanácsadó cégnél akár már jövőre bevezethető rendszer szerint a mindennapi bejárást nem bérlet, hanem személyes szén-dioxid-keret terhére számolnák el. A keretet évente állapítanák meg, valós időben vezetnék, és az apró betűs rész szerint nem visszatéríthető.

A nagy munkáltatók egyre inkább beleszámítják a dolgozók ingázását a jelentett üvegházgáz-kibocsátásukba, a saját épületeiken és járműveiken kívül eső, közvetett kibocsátások tágabb kategóriájának részeként. A fenntarthatósági jelentési keretrendszerek és a befektetői elvárások arra késztetik a cégeket, hogy dolgozói felmérésekkel és irányítószám-alapú modellekkel becsüljék az ingázás lábnyomát. Ugyanezek a munkáltatók közben szigorították az irodába való visszatérés szabályait, ami növeli az ingázási kibocsátást, és nehezen fér össze a nettó nulla vállalásaikkal. Több cég már most ösztönzi a kerékpározást, a tömegközlekedést vagy a telekocsizást, a személyes szén-dioxid-keret gondolatát pedig kutatók és döntéshozók évek óta vitatják.

4B asztal, harmadik emelet, ablak mellett: napi 0 forint. Az ár alatt, szürke, senkinek sem szánt betűmérettel, a foglalási felület a feltételeket közölné. Az ár egy megjelenésre 1,2 kilogramm szén-dioxid-egyenértéknek megfelelő ingázási keretet tartalmaz. A keretet meghaladó utakat a munkavállaló éves személyes szén-dioxid-keretéből vonnák le. A keret a következő évre nem vihető át. A kerékpáros jóváírás másra nem ruházható át, és a negyedév végén lejár. A gyalog érkezőknek nyilatkozniuk kellene, hogy az út egy részén nem vitte őket senki autóval. A 4B asztal, zárulnának a feltételek, megosztott erőforrás, és 17:30-ig el kell hagyni.

A javaslat szerint minden munkavállaló éves szén-dioxid-keretet kapna, amelyet a cég nettó nulla vállalásának létszámmal osztott értékéből számítanának, a beosztás szerinti korrekcióval, amelyet a feltételek nem fejtenek ki egészen. A beléptetőkapu minden érintése lekérdezné a dolgozó bejelentett irányítószámát, egy útvonaltervezőt és egy kibocsátási táblázatot. A vonatút keveset vinne el. Az autóút sokat. Az az autóút, amelyre azért került sor, mert a vonatot törölték, ugyanannyit, mivel a nyilvántartás – saját súgója szerint – kifogásokat nem rögzít.

Helen Marsh bérszámfejtő, aki autóval negyven percre, bármi mással két órára lakik az irodától, azt tapasztalná, hogy a kerete hétfőre, keddre és nagyjából fél szerdára elegendő. „Megkérdeztem, mi lesz szerdán ebédidőben – mondta. – Azt felelték, a kapu kifelé még kienged.” A főnöke azt javasolná, hogy a hét hátralévő részében egy irodához közeli kávézóból dolgozzon, ahol a kibocsátás már a kávézó gondja. Ő ezután a parkolóban ülve tartaná a megbeszéléseit, amit a nyilvántartás jelenlétnek minősít, és ennek megfelelően számol el.

A rendszer a cég jelenléti szabályzata mellett működne, amely heti három irodai napot ír elő. A két dokumentum nem hivatkozna egymásra. Azokat, akiknek a kerete a harmadik nap előtt elfogy, az egyik rendszer hiányzónak, a másik szabálykövetőnek jelölné, amit a személyügyi rendszer borostyánsárga pöttyel jelenítene meg. A borostyánsárga pöttyöket negyedévente vizsgálnák felül. Aki közelebb költözne az irodához, egyszeri feltöltést kapna, feltéve, hogy nem autóval költözött, és hogy az új cím egy olyan zónán belül van, amelyet a cég még nem határozott meg.

A másodlagos piac heteken belül kialakulna. A biciklivel járók olyan jóváírásokat halmoznának fel, amelyeket nem tudnak elkölteni, az autósok pedig minden hónap második hetére kifogynának. A feltételek tiltják az átruházást, ezért az átruházás a teakonyhában történne. „Három csütörtököt már eladtam egy könyvelős fiúnak – mondta Tomasz Bielak, aki egy bicikliszerviz fölött lakik. – Kávéban fizet, én meg nem kérdezem, mire használja.” A cég megfelelőségi csoportja kivizsgálná a jóváírás-kereskedelemről szóló bejelentéseket, és megállapítaná, hogy a feltételek szerint ilyesmi nem lehetséges.

A közlekedési vállalatok alkalmazkodnának. Egy regionális vasúttársaság „keretsemleges” bérletet kínálhatna, valamivel drágábban a rendesnél, amelynek szén-dioxid-tartalmát egy erdő ellensúlyozná, amelyet az utasnak sosem kellene meglátogatnia. A telekocsi-alkalmazások új mezőt adnának az utas munkáltatójának, és a kibocsátást elosztanák mindenki között, aki a kocsiban ül, a sofőrt is beleértve, aki amúgy is arra ment. A buszok buszok maradnának. Kibocsátási tényezőjüket laminált kártyán tennék közzé a vezetőfülke mellett, és a kártya szerint akkor frissítenék, amikor a kártyát kicserélik.

A cég munkahelyi stratégiáért felelős igazgatója – azzal a feltétellel nyilatkozva, hogy a céget nem nevezzük meg – azt mondta, a rendszer nem büntetésről, hanem láthatóságról szól. A dolgozók egy irányítópulton pontosan látnák döntéseik költségét, és összevethetnék azokkal a kollégákkal, akik másképp döntöttek. Arra a kérdésre, hogy az irányítópult az iroda saját kibocsátását is mutatja-e, amelyet akkor is fűtenek, ha senki sincs bent, az igazgató azt felelte, ez a szám külön szerepelne, egy olyan részben, amelyet a kísérleti szakasz még nem tartalmaz.

Az első év végére a cég az ingázási kibocsátás mérhető csökkenéséről számolna be, amit főként azok a dolgozók idéznének elő, akik szerda után felhagytak az ingázással. A jelenléti szabályzatot úgy módosítanák, hogy irodai napnak számítson minden negyven percet meghaladó időszak. Helen Marsh oklevelet kapna, amely elismeri hozzájárulását a cég klímacéljaihoz, újrahasznosított kartonra nyomva és a lakcímére postázva, olyan költséggel, amelyet a nyilvántartás az ő terhére könyvelne.