A parkolóhelye reggelre az alsóházba kerülhet

Az irodai parkolókat hamarosan a dolgozók jelenlétéből és teljesítményéből számított élő ranglista oszthatná el, a legjobb helyeket minden reggel újraosztva. Egy regionális csomagküldő cég tervezete szerint az autótól az íróasztalig vezető út teljesítménymutatóvá válna.

Sok munkáltató ismét megköveteli a rendszeres irodai jelenlétet, és a belépőkártyás, épületbeléptetési adatokból követi, ki tartja be. Az irodai parkolóhely szűkös és vitatott juttatás, amelyet egyre gyakrabban alkalmazásokon keresztül osztanak el, foglalnak le vagy szabadítanak fel napról napra. A pontrendszerek, sorozatok és ranglisták a munkahelyi szoftverek bevett elemei az értékesítési műszerfalaktól a jólléti programokig. A szűkös erőforrások – asztalok, parkolók, tárgyalók – adatalapú, dinamikus elosztása a létesítménygazdálkodás egyre elterjedtebb gyakorlata.

Kedd reggel 7:42-kor Pomázi Gábor, egy regionális csomagküldő cég bérszámfejtője leállított motorral ülne a kisautójában a sorompó előtt, és a telefonját nézné. A sorompó mögött 140 parkolóhely várna, amelyeken egy számon kívül semmilyen jelölés nincs. 7:45-kor frissülne az alkalmazás, és Pomázi úr megtudná, hogy éjszaka a tizennegyedik helyről a harmincegyedikre csúszott, ami a rendszer szerint a D sort jelenti, a szelektív hulladékgyűjtő ketrecek mellett. Szó nélkül sebességbe tenné az autót. Mögötte három kolléga várná, hogy megtudja, hol áll.

A belső iratokban „érdemalapú közelségnek” nevezett rendszer minden parkolóhelyet rangsorolna egytől, az üvegajtó mellett, 140-ig, a kerítés mellett, és minden dolgozót egytől 140-ig a belépőkártya-húzások, a lejelentett órák, a lezárt feladatok és a szállító által „elköteleződési eseménynek” nevezett dolgok összesített pontszáma alapján. A két táblázatot minden éjjel egymáshoz illesztenék. Az ember parkolóhelye tehát nem lenne se rögzített, se választott, hanem naponta kiérdemelt, és látható a recepció képernyőjén, a liftben és minden kolléga telefonján. A cég ezt úgy fogalmazná meg, hogy kiveszi a politikát a parkolásból. A politikát ehelyett közzétenné.

Az A és a B sor rövid séta lenne egy előtető alatt. A D sor a hulladékgyűjtő ketrecek mellett, aki pedig a 140. hely alá kerülne, amit a rendszer nem zár ki, azt a túlfolyó parkolóba irányítanák, ami egy rét. „Nem a gyaloglással van bajom” – mondta Aczél Dóra raktári csoportvezető, aki márciusban javarészt a C sorban állt volna. „Hanem hogy mindenki nézi, ahogy megteszem. Elmegyek az A sor mellett, ők már kávéznak, és pontosan tudják a számomat, mert ott van a falon a hátuk mögött.” A cég ezt átláthatóságnak nevezné. Aczél Dóra egy nagyon hosszú parkolónak.

Pontot érne a nyolc előtti érkezés, a hat utáni távozás, a nem kötelező eligazításokon való részvétel és a jólléti modulok teljesítése, a pontok pedig olyan ütemben évülnének el, amelyet a szállító nem hozna nyilvánosságra. A betegszabadság nem számítana a dolgozó hátrányára. Egyszerűen nem számítana. Egy hét influenza így nagyjából húsz helyet érne, két hét kórház valamivel többet. Wágner Tamás vámügyintéző februárban egy vakbélműtétből visszatérve a 138. helyen találná magát, a réten. „Amúgy is a rétre álltam volna” – mondta. „Csak szerettem volna, ha megkérdeznek.” A visszakapaszkodás a C sorig tizenegy hetébe telne.

A viselkedés igazodna. Egy hónapon belül a parkoló 6:40-re megtelne, mivel a nap legkorábbi kártyahúzása érné a legtöbb pontot, és a benne ülők többsége az ülésben aludna, amíg ki nem nyit a büfé. A cég erre azzal a szabállyal válaszolna, hogy a kártyahúzást húsz percen belül igazolt tevékenységnek kell követnie, ami 7:00-kor rengeteg igazolt tevékenységet eredményezne. A telekocsi piaccá válna: egy A soros törzstag napi egy kávéért behozná a D soros kollégát, amíg a rendszer felhasználási feltételeit nem frissítenék úgy, hogy ezt rangmosásnak nevezzék. A réten megjelenne egy mobilvécé, aztán egy második.

A felsővezetőket a rendszer dokumentációja szerint „üzemeltetési okokból” kivennék a táblázatból, és egy külön, az ajtóhoz legközelebbi sorban parkolnának, amely nem kapna számot. Erről kérdezve a cég munkahelyi élményért felelős vezetője, Csontos Mariann azt mondta, a sor régebbi, mint a rendszer. „A parkolás mindig is hierarchia volt” – mondta. „Mi csak olvashatóvá, igazságossá és napi szintűvé tettük.” Ő céges autóval járna. A rendszer szerint a céges autókat nem pontoznák, azzal az indoklással, hogy a cég aligha rangsorolhatja saját magát.

Két létesítménygazdálkodási tanácsadó cég már modulként kínálná a modellt más munkáltatóknak, azzal a lehetőséggel, hogy a táblázatot kiterjesszék az íróasztalokra, az öltözőszekrényekre és arra, hogy a büfében kit szolgálnak ki előbb. Otthon Pomázi úr felesége, Anikó észrevenné, hogy a férje előbb nézi meg a helyezését, mint a gyerekeket. „Azt mondja, ez csak parkolás” – mondta. „A lépésszámlálóról is ezt mondta.” Pénteken Pomázi úr 7:45-kor frissítené az alkalmazást, és a huszonkilencedik helyen találná magát. C sor. Az autóból írna a feleségének, hogy ez már haladás.