Egy békefenntartó misszió kitelepülés nélkül is indulhat

Egy békefenntartással foglalkozó tervezési forgatókönyv olyan missziót vázol fel, amely teljes megfigyelői mandátumot kapna, de egyetlen embert sem telepítene ki a működési területre. A megfigyelést rögzített szenzortornyok, hosszú repülési idejű drónok és egy másik földrészen működő elemzőközpont végezné — ugyanannak a testületnek, ugyanabban a jelentési rendben, mint egy tízezer fős misszió. A működési terület térképén nem lenne pont, amely a parancsnokságot jelöli.

A forgatókönyvet kitermelő nyomás nem technológiai, hanem költségvetési és politikai. Csapatküldő országot egyre nehezebb találni, a fogadó kormányok egyre kevésbé vendégszeretők, a tagállami hozzájárulások pedig késve vagy sehogy sem érkeznek meg. Az a misszió, amely senkit nem telepít ki, nem küldhető el, saját állománya miatt nem keveredhet visszaélési ügybe, és töredékébe kerül annak, amelyik kitelepít. Papíron ez az intézmény egyetlen olyan változata, amely sértetlenül átér a következő két évtizeden.

A működési területről nézve mindez másképp fest. A forgatókönyv melléklete leír egy falut, ahol egy emberöltő óta van missziós jelenlét. A helyieknek ez a jelenlét nem stratégia. Ez egy sorompó, egy füzet és egy ember, aki felírja a nevedet, ha történik valami. A tornyot nem lehet megkérdezni. A füzetet igen.

A forgatókönyv szerint a falu jobb információt kapna, és elveszítené az egyetlen címét, ahová eddig be lehetett menni. A panaszkezelés egy telefonszám és egy űrlap lenne, központilag kiválasztott nyelven, a legközelebbi ember pedig, akinek bármiről döntési joga van, repülőútnyira. A védelem bent maradna a mandátumban. Csak épp megszűnne olyan helynek lenni, ahová el lehet gyalogolni.

„A lefedettség javulna” — mondaná egy tervező tiszt. „Több területet látnánk, több időben, és kevesebb embert tennénk ki veszélynek közben.” Arra a kérdésre, hogy mit tegyen egy család éjjel, ha megáll egy autó a ház előtt, azt felelné: az eseményt percek alatt rögzítenék.

A terepen a visszatartó erő sosem elsősorban a tűzerőn múlt. A békefenntartó kontingensek szándékosan könnyűfegyverzetűek, és ritkán vannak abban a helyzetben, hogy erővel megállítsanak bármit. Amit adnak, az a jelenlét: valaki, aki ott van, holnap is ott lesz, és akitől egy cselekedet egyszerre lesz kényelmetlen és látható. A szenzorok a láthatóságot kiválóan hozzák. A kényelmetlenséget nem.

A forgatókönyv finanszírozatlan és elfogadatlan, szerzői szerint pedig figyelmeztetés arról, mit termel ki a zsugorodó költségvetés, nem javaslat arra, hogy termelje ki. A kellemetlen benne az, hogy minden egyes eleme létezik már valahol. A forgatókönyv csak azt az egyetlen dolgot veszi ki, ami köré a többit építették: az embert, aki ott áll.