A nemzetközi szervezetek csak akkor üléseznek majd, ha befolyt a tagdíj

Egy nagy nemzetközi szervezet belső vitára szánt pénzügyi körlevele azt formalizálná, amit a pénzforgalma amúgy is kikényszerít: az üléseket, a tolmácsolást és a mandátumból fakadó jelentéseket nem a vállalt, hanem a beérkezett hozzájárulások alapján ütemeznék. A dokumentum ezt nem válságintézkedésnek nevezi. Azt írja: a naptár és a főkönyv összehangolása.

A mechanizmus egyszerű. Minden mandátumból fakadó tevékenység finanszírozási állapotot kapna — fedezett, részben fedezett, halasztott —, amelyet a befolyó tagi hozzájárulások frissítenének. A harmadik állapotba került tevékenységeket nem törölnék. Tartanák — ami a körlevél szóhasználatában azt jelenti, hogy teljes mértékben mandátum alatt állnak, teljes mértékben be vannak ütemezve, és jelenleg nem történnek meg.

Az első látható hatás a tolmácsolás lenne. Egy hat nyelven tartott ülés többe kerül, mint ugyanaz kettőn, tehát a modell szerint az, hogy egy teremben hány nyelv áll rendelkezésre, attól függene, mikor fizettek a tagjai. A körlevél ezt kommentár nélkül közli, táblázatban, a Szolgáltatási szintek fejezetben.

„Egyetlen delegációt sem büntetünk” — szólna a kísérőlevél. „Aki hiánytalanul fizetett, nem kap többet a jogosultságánál; aki nem fizetett, nem kap kevesebbet. A jogosultságok változatlanok. Csak a dátumok változnak.”

A hátralékok számtana olyan befolyást teremtene, amelyet a dokumentum meg sem nevez. Aki későn fizet, nem kevesebbet fizet. Hanem eldönti — anélkül, hogy bármiről szavazna —, hogy az év melyik negyedévében képes működni a szervezet. Ezt a körlevél saját likviditáskezelési melléklete pontosabban mondja ki, mint amennyire bármelyik tagállam merné kimondani egy plenáris ülésen.

A személyzeti melléklet az a pont, ahol a költség megszűnik eljárási kérdés lenni. A felvételt felfüggesztenék, az üres álláshelyeket üresen hagynák, a határozott idejű szerződéseket hagynák maguktól lejárni. A körlevél végig álláshely-csökkentést ír, nem embert — ez bevett gyakorlat —, az érintett funkciókat pedig betűrendben sorolja fel, aminek az a következménye, hogy az archívum és a belső ellenőrzés kerül a lap tetejére.

A dokumentumban nincs indulat, és ez a legfeltűnőbb tulajdonsága. Senkit nem nevez meg, semmit nem hibáztat, és reformot sem javasol. Egyszerűen úgy ütemezi a többoldalú diplomáciát, ahogy egy közműszolgáltató ütemezi a hátralékos háztartást: a szolgáltatás elvben fennmarad, fizetés után helyreáll, addig pedig ott van a lap jobb szélén egy oszlop, amelynek a fejléce az, hogy lejárt.