A menedékkérelmedet három országgal arrébb is elbírálhatják

Egy kis tengerparti település középtávú költségvetési előrejelzése a halászat, az idénybeli turizmus és egy cementüzem mellé negyedik bevételi kategóriát is felvenne: egy másik ország menekültügyi rendszere nevében üzemeltetett eljárási és kiutaztatási kapacitást. Az előrejelzés egy nem létező kormányközi megállapodáson és egy fel nem épült létesítményen múlik. Egyúttal ez az egyetlen sor a dokumentumban, amelyik felfelé tart.

Nem a politika teszi vonzóvá, hanem a konstrukció. A fogadó fél a kapacitásért kap pénzt — karbantartott ágyakért, biztosított kerítésért, beosztásba írt személyzetért, ügyeletes tolmácsért —, nem az elbírált ügyekért. A telephely akkor is termel, ha üres. Egy olyan településnek, amelynek a bevétele mindig attól függött, hányan érkeznek valamiből, a csodával határos egy bevétel, amely egyáltalán nem függ az érkezőktől.

Az anyag második fele már csak felsorolás arról, mi következne. Mosodai szerződés. Étkeztetési szerződés. Helyben betöltött őrzési állások olyan bérrel, amilyet a járásban semmi más nem fizet. Visszaállított buszjárat, mert a személyzetnek kell. Egy orvos, aki végre áttelelne, és egy osztály, amelyet most zárnának be. Az előrejelzésben senki nem kegyetlen. Az előrejelzésben mindenki fizetőképes.

A polgármester saját feljegyzése a végére került, és arról a hasábról szól, amelyben nincsenek számok. A településnek neve van. A név ma egy földnyelvet, egy rossz utat és egy búcsút jelent. Bármikor nyílna is meg egy ilyen létesítmény, a név utána nagyjából egy évtizedig a létesítményt jelentené: a híradásokban, a bírósági beadványokban, a keresőtalálatok első sorában, és abban is, ahogyan a szomszéd völgyben kimondják.

„Mi senki ügyében nem döntünk” — mondaná a polgármester. „A döntés máshol születik, más ország joga szerint, olyan emberek által, akik soha nem járnak majd itt. Mi szobát adunk.” Ez pontos leírása a konstrukciónak. És ez az a mondat is, amitől a konstrukció egyáltalán működik.

A jogászok arra mutatnának rá, ami nem utazik jól. A kérelmező ügyvédje, a fellebbviteli fórum, a tolmács és a bizonyítékok nagy része az egyik országban lenne, a kérelmező a másikban. A videókapcsolat körülbelül úgy hidalja át ezt a távolságot, ahogy egy fénykép hidalja át a távolságot egy emberig: az űrlap szempontjából teljesen, minden más szempontból sehogy.

A képviselő-testület nem menekültpolitikáról szavazna. Egy költségvetési sorról szavazna, és a kettő ugyanaz a szavazás, csak az egyik után nyugodtabban lehet hazamenni. Nem a forgatókönyv miatt érdemes elolvasni az anyagot, hanem a számtan miatt. Amint a befogadási kapacitásnak ágyankénti éjszakai ára van, árucikk — és azok a települések, amelyeknek nincs más eladnivalójuk, el fogják olvasni az árlistát.