A márkák hamarosan licitálhatnak egyetlen mondatra a válaszon belül

Egy médiaügynökségek között vitatott ajánlat olyan aukciót javasol, amelyen a hirdetők az asszisztens válaszán belüli pozícióra licitálnának — nem a fölötte lévő szalagra, nem az alatta lévő hirdetett linkre, hanem egy mondatra a szöveg közepén. Elindulni semmi nem indult el, és egyetlen szolgáltató sem erősített meg semmit. Három ügynökség állítólag már így is elkezdte összerakni a beszerzési csapatot.

Az eladott egység a mondat lenne, az árat a helye adná. Az elsőként említett márka kerülne a legtöbbe. A második sávba az tartozna, ha valaki később, a mérlegelendő lehetőségek bekezdésében kerül szóba — az egyik résztvevő szerint ez a megnevezés a beismerésig őszinte. A harmadik sáv azt fedezné, hogy a márkát ne mondják ellen. Ez terméksorként szerepel az anyagban, magyarázat nélkül.

Ami eltörik — és az ajánlat tudja, hogy eltörik —, az a jelölés. Az európai reklámszabályok szerint a fizetett tartalmat felismerhetővé kell tenni. Egy szalaghirdetés fölé oda lehet írni, és az olvasó érti a határt, mert a szalagnak van széle. Egy tanácsot tartalmazó mondat elé is oda lehet írni, zárójelben — a szakma saját tesztjei viszont várhatóan azt mutatnák, hogy az olvasó nagyjából a negyedik zárójel után nem veszi többé észre.

„Nem meggyőződést adnánk el” — mondaná egy elképzelt szakmai szövetség szóvivője. „Egy listán belüli helyet adnánk el, amely listában az olvasó történetesen megbízik. Tisztában vagyunk vele, hogy ez a különbségtétel rendkívül nagy terhet visel, és ezúton is köszönjük a szolgálatát.”

A valódi válság a teremben nem a fogyasztóé lenne, hanem a szakmáé. A reklámipar száz éven át felületet vett: oldalt, reklámblokkot, plakáthelyet, hírfolyamot. A felület megszámolható, beütemezhető és lekapcsolható, és a közönség mindig tudta, hol ér véget. A válasznak nincs széle és nincs műsorrendje. Az az iparág, amely egy évszázadon át a hely megvásárlását tanulta, egyszer csak árlistát tartana a kezében a bizalomról — és semmilyen módszert arra, hogy leellenőrizze, mit vett.

A nyitott kérdés nem a jelölés, hanem a sorrend: kötelezhető lenne-e egy szolgáltatás arra, hogy közölje, fizetés nélkül más választ adott volna. Ilyen dia senkinél nem szerepel — ami a legbiztosabb jele annak, hogy a teremben már mindenki végiggondolta.