A munkaköröd neve lehet, hogy Hitelesített Ember lesz

Egy automatizált döntéshozatallal foglalkozó ágazatközi munkacsoport háttéranyaga olyan munkakört ír le, amely a műszak első percétől az utolsóig abból állna, hogy valaki igazolja: a gép kimenetét ember látta. A munkakör ideiglenes neve felhatalmazott emberi felülvizsgáló. Az anyagból eddig semmit nem fogadtak el, nem finanszíroztak és nem hirdettek meg. Két tagszervezet ennek ellenére már azt kérdezte, hogyan nézne ki a jelöltprofil.

A profil rövid lenne. A tervezet szerint a felülvizsgálónak nem kellene szakképesítéssel rendelkeznie abban a szakterületben, ahová a döntés tartozik — hitelbírálat, betegirányítás, kárrendezés, felvételi —, azon az alapon, hogy a rendszernek már van ilyen tudása, és a felülvizsgálótól úgysem várnák el, hogy lebeszélje róla. A feltétel a cselekvőképesség, az erkölcsi bizonyítvány, és a hajlandóság arra, hogy a neve olyan döntés alá kerüljön, amelyet nem ő számolt ki.

A bért nem a tudás szabná meg, mert tudásra nem lenne szükség. A kitettség szabná meg. Az anyag alapdíjat javasol, plusz egy felelősségi pótlékot — és ezt a második összeget nem a munkáltató, hanem a biztosító árazná be. A szerzők minden látható zavar nélkül így nevezik: az első munkaerőpiac, ahol a fizetést a kockázatelbíráló jegyzi.

A napi kvóta ebből egyenesen következik. Amelyik szolgáltatás naponta több ezer döntést hoz, annak naponta több ezer ellenjegyzés kell, és a tervezet ennek megfelelően húzza meg a célszámot. Ezzel az egy döntésre jutó idő a döntés elolvasásához szükséges idő alá csúszna. A feszültséget az anyag úgy oldja fel, hogy a felülvizsgálatot átnevezi felülvizsgálati készenlétté — ez a kifejezés szerepel a fogalomtárban, és nem szerepel abban a jogszabályban, amely miatt a munkakör egyáltalán létezne.

„Senkit nem azért fizetnének, hogy pecsételjen” — fogalmazna a munkacsoport szóvivője. „Azért fizetnék, mert ő az az ember, aki megállíthatta volna. Hogy meg is állította-e, az külön mutató, és azt nem hoznánk nyilvánosságra, mert kicsi szám lenne, és könnyű félreérteni.”

Az egyetlen idézett szakszervezeti észrevétel nem a bérről szólna. Arról szólna, mit csinál ez a munka az emberrel. Akinek a teljes gazdasági értéke az, hogy elbírja a felelősséget, az olyan pozícióban ül, amelynek nincs mennyezete, nincs szakmája, és nincs mód jobbá válni benne — mert jobbá válni annyit tenne, hogy gyakrabban mond nemet, és éppen ezt az egy viselkedést büntetné a darabszám.

Álláshirdetésként mindebből semmi nem jelent meg. A kereslet viszont nem hipotetikus: a jog több helyen már ma megköveteli, hogy bizonyos automatizált döntések mögött ott álljon egy ember, azt viszont nem mondja meg, mennyi figyelmet kell tartalmaznia ennek az aláírásnak. Ezt a rést előbb-utóbb valaki beárazza. Az anyag csak az első dokumentum, amely le is írja a számot.