A vasárnapi prédikáció verziószámmal is érkezhet
Egy egyházkerület gyakorlati útmutatót adna ki az igehirdetés gépi előkészítéséhez: verziószám, forrásjegyzék, emberi felülvizsgálat pipa. A gyülekezet a kivetítőn látná, melyik bekezdést írta át a lelkész.
Egy egyházkerület gyakorlati útmutatót adna ki lelkészeinek arról, hogyan készüljön igehirdetés gépi segítséggel. Az útmutató nem döntené el, hogy szabad-e. Adottnak veszi, hogy valahol már készülne így, és gyorsan továbblép arra, amiben az intézmények valóban jók: a dokumentálásra. A tervezet szerint az igehirdetés verziószámot, forrásjegyzéket és egy emberi felülvizsgálatot igazoló pipát kapna.
A látható fele a kivetítő lenne. Jobb alsó sarok, apró betű: v1.4. A bekezdések két árnyalatban — szürke: gépi javaslat, változtatás nélkül jóváhagyva; sötét: kézzel átírva. A munkacsoport egyik tagja javasolna egy harmadik árnyalatot az istentisztelet közben átírt részekre. Ezt ellenőrizhetetlenség miatt elvetnék, ami a melléklet legőszintébb mondata.
„Nem azt kérdezzük, tud-e a gép prédikációt írni” — fogalmazna az egyházkerület szóvivője. „Tud, olvastunk néhányat. Azt kérdezzük, joga van-e a gyülekezetnek tudni róla. A válaszunk az, hogy ha ezen vitatkozni kell, akkor a válasz már megvan.”
Az első kellemetlenség a színezéssel érkezne, mert láthatóvá tenné, mennyi volt valaha is új bármelyik igehirdetésben. A kölcsönzött magyarázat, a példatárból emelt illusztráció, a történet, amelyet négy gyülekezetben elmondtak már ez előtt. Aki látja a szürkét, azzal szembesülhet, hogy az aránya közelebb van a történelmi átlaghoz, mint ahogy bárki szóba akarta hozni.
A második kellemetlenség a figyelem. Aki changelogot kap, az a changelogot olvassa. A szem oda megy, ahol a számok változnak, és a liturgiában semmi nem versenyez egy mozgó számmal. Egy régi presbiter minden pátosz nélkül megjegyezné: eddig is tudta, melyik rész nem a lelkészé. Csak eddig nem volt hozzá szín.
A mélyebb problémát egy idős lelkész vetné fel a konzultáción, és sablonnal nem lenne megoldható. Az igehirdetés tekintélye sosem az eredetiségen állt. Azon állt, hogy ugyanaz az ember kedden is ott van, és akkor is elhitte, amikor nem nézte senki. Erre nincs mező, a felülvizsgálat pipája pedig vékony pótléka annak, ami helyett áll.
Elfogadva semmi nincs. Az útmutató tervezet marad, mellékletében mintasablonokkal — az egyikben szerepel az élesítés szó abban az értelemben, ahogy a szoftveriparban használják, láthatóan anélkül, hogy a munkacsoportban bárki másodszor is ránézett volna.
Ha ez tetszett…
Az állampolgárság havidíjas csomagban is érkezhet egyszer
Egy kis állam versenyképességi egységének belső vázlata sávokba sorolva árulná a letelepedést, éves kedvezménnyel. Az anyag tartalmaz egy ártáblázatot — és a végén egy lábjegyzetet az odatartozásról.
A szomszédokat úgy pontozhatják majd, mint a sofőröket
Társasházkezelőknek ajánlott funkcióötlet szerint a lakók közös ügyintézés után pontozhatnák egymást. A javaslat fellebbezési eljárást is tartalmaz — a szerzők szerint ez a nehéz rész.
A csend mérős közszolgáltatássá válhat a lakásokban
Egy önkormányzati megvalósíthatósági tanulmány úgy juttatná a csendet a lakásba, mint a vizet: órával, tarifával és éjszakai kedvezménnyel. A legolcsóbb csend hajnali kettő és négy között lenne elérhető.
Ma még nevetünk
Mi találtuk ki. Aztán a valóság utolért.
Amit megírtunk
Megírtuk: 2021
Lehet, hogy egyszer a junior fejlesztő fő készsége az lesz, hogy elég pontosan fogalmazza meg a feladatot a gépnek.
Ami tényleg történt
A valóság utolért: 2025
Az MI-alapú kódolási asszisztensek beépültek a bevett fejlesztői eszközökbe, és a kód természetes nyelvű leírásból való előállítása a szakmai szoftverfejlesztés rutinja lett.
Gyártói termékdokumentációk és fejlesztői felmérések az asszisztensek elterjedtségéről.
A poén a munkaköri leírás volt. A munkaköri leírást azóta frissítették.
MISTAKE
A HOLNAP, MÁR MA.
Heti egy levél. A jövő, még a sajtóközlemény előtt.
Rosszabb esetben nevetsz egyet. Jobb esetben megjósoltuk a jövőt.
