A csend mérős közszolgáltatássá válhat a lakásokban

Egy városi önkormányzat megrendelésére készült tanulmány a lakáson belüli csendet nem adottságként, hanem menedzselt szolgáltatásként kezelné. A modell szerint a zajos útvonalak mentén álló épületekbe aktív akusztikai rendszerek kerülnének, a háztartások pedig mérőórán keresztül vételeznének csendet — nagyjából úgy, ahogy ma a melegvizet.

Az okfejtés nem annyira különös, mint amilyennek a számlázási modelltől hangzik. A zajt ma is egészségügyi kitettségként kezeljük, a csökkentésére szolgáló megoldások ma is drágák, és ma is aszerint oszlanak el, ki mennyit tud fizetni. A tanulmány újdonsága a mérőóra — azon az alapon, hogy amit mérünk, azt előbb-utóbb szabályozzuk is.

A mellékletekben felvázolt tarifa szerint a csend este lenne a legdrágább, amikor a kereslet tetőzik és mindenki egyszerre kéri, és hajnalban a legolcsóbb, amikor amúgy is javarészt ingyen van. Egy szociális tarifa minden háztartásnak garantálna alapmennyiséget, amelyet a dokumentum alváshoz elegendőként ír le, és sehol nem definiál.

„Nem csendet árulnánk” — hangsúlyozná a tanulmány szóvivője. „A csend nem a miénk, hogy áruljuk. Annak a zajnak az eltávolítását árulnánk, amelyet valaki más hozott létre, és amelyért eddig sem kért senki elnézést. Tudjuk, hogy ez finom különbség. Azt is tudjuk, hogy a számlán nem fog szerepelni, mert a számlán egyetlen sor lesz, és azon az áll majd: csend.”

A méltányossági probléma azonnal megérkezne. A csend ma is kínos pontossággal követi a vagyont: csendesebb utca, vastagabb fal, kert, távolság a körgyűrűtől. Ha ezt a lejtőt árban formalizáljuk, láthatóvá válik — a szerzők pedig nem alaptalanul érvelnek azzal, hogy egy látható egyenlőtlenségről könnyebb vitatkozni, mint egy láthatatlanról.

Kérdés az is, mit nyomna el pontosan a csendkeret. A forgalmat, nyilván. Az építkezést, feltehetően. A szomszédokat a tanulmány feltűnő óvatossággal külön konzultációra utalja, egyetlen félmondatban, mindenféle indoklás nélkül — mert a műszaki probléma triviális, a társadalmi viszont nem, és a mellékletek szerzői ezt pontosan tudják.

Ebből évekig, ha valaha, nem épülne semmi. Az alkatrészek viszont már a piacon vannak: teljesítményérték szerint árult akusztikus üvegezés, tervezésnél használt zajtérképek, és minden távolsági vonaton egy csendes kocsi, amely csendben az európai közlekedés legvitatottabb ülőhelyévé vált.