A háztartásnak is teljesítenie kellhet az európai kvótát

Egy most vizsgált szabályozási irány szerint az európai művek arányára vonatkozó kötelezettség a platformról a nézőre kerülne át. A streamingszolgáltatóknak ma is meghatározott arányban kell európai alkotásokat tartaniuk a kínálatukban; a vitaanyag a kézenfekvő folytatást teszi fel kérdésként, vagyis hogy megnyomja-e valaki a lejátszás gombot. A megfelelés egysége ezután nem a forgalmazó lenne, hanem a háztartás.

A mechanika papíron szerénynek látszik. Minden előfizetéshez tartozna egy gördülő havi cél, a lejátszott percek arányában kifejezve. A szinkronizált dán krimi beleszámítana. Egy kis nyelvi piacon készült dokumentumfilm — mondjuk egy vízerőműről — kétszeresen, egy olyan szorzó alapján, amelyet a szerzők arányosnak neveznek, a szakma pedig egy héten belül csak duzzasztóképletként emlegetne.

A kikényszerítés olyan finom lenne, hogy alig nevezhető kikényszerítésnek. A háztartás havonta kapna egy megfelelési összesítőt e-mailben: európai arány, cél, alatta három ajánlás. Nincs bírság, nincs nyilvántartás, nincs következmény. Csak egy szám, abban a hangnemben, ahogyan a közműszámla közli, hogy a fogyasztása kissé meghaladja a környékbeli átlagot.

A tervezet számol a méltányossággal. A háztartás átmeneti csökkentést kérhetne kórházi kezelés, gyász vagy újszülött érkezése esetén, a türelmi idő a következő negyedév végéig tartana. A melléklet tisztázza, hogy az újszülött saját nézési ideje nem számít bele a háztartás keretébe — ezt a pontosítást a társadalmi egyeztetés során kérték, minden jel szerint komolyan.

A kulturális érv erősebb lenne, mint ahogy a bírálói elismerik. A mai szabály a polcon tartja az európai filmet, arról viszont keveset mond, hogy bejut-e a szobába. A jelenlét kvótája olcsó, a figyelemé nem. A megválaszolatlan ellenvetés az, hogy a figyelem soha nem volt olyan anyag, amelyet hatóság sikeresen jegyre tudott adni — és aki utoljára megpróbálta, sokkal kisebb kínálattal dolgozott.

A platformok nem tiltakoznának komolyan, mert a nézési cél ajánlórendszer-probléma, az ajánlórendszer pedig az iparág egyetlen megbízhatóan működő része. Egy évadon belül úgy rendeznék át a felületet, hogy a megfelelő választás érkezzen elsőnek, legfelül, már elindulva. A háztartás észrevétlenül teljesítene — ami vagy a tervezés eleganciája, vagy az egész ötlet baja.

Amire a vitaanyag nem válaszol, azt a saját lábjegyzete kérdezi: nézés-e egyáltalán az, amikor valaki kvótából néz meg egy filmet. A szerzők szerint ez a felülvizsgálat hatókörén kívül esik, és továbblépnek a lejátszott perc fogalmának meghatározására, amely a következő tizenegy oldalt tölti ki.