Az irodai mikróra várólista kerülhet

A visszarendelt dolgozók olyan irodákba térnek vissza, amelyeket a távollétük alatt csendben kisebbre vettek. Több nagy munkáltató által modellezett rendszer szerint az irodai konyhához való hozzáférést várólista alapján osztanák el, ahol a rangsort a szolgálati idő, a bejárás gyakorisága és a kérelmező melegítési előélete határozná meg.

Sok munkáltató a távmunkás években csökkentette az irodaterületét, majd bevezette a kötelező irodai jelenlétet, így a közös helyiségek jóval több embert szolgálnak ki, mint amennyire tervezték őket. A hibrid munkahelyeken általánossá vált az asztal- és tárgyalófoglaló szoftver, és egyes szervezetek ugyanezt a foglalási logikát kiterjesztik a szekrényekre, parkolóhelyekre és más közös szolgáltatásokra. Egyre gyakrabban döntenek jelenlétérzékelők és munkahelyi elemzések alapján arról, mennyi térre és eszközre van szükség egy épületben. A közös konyha, hűtő és mikró körüli viták régóta a munkahelyi súrlódás jellegzetes forrásai, és több munkáltató írásos szabályokat is alkotott rájuk.

Munkaügyi bíróság, 3. tárgyaló, 10:00. Ferencz Ildikó kontra egy regionális biztosítótársaság. Tárgy: munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogszerűsége. Tényállás: a felperes, tizenegy éve kárszakértő, azt sérelmezi, hogy egy fedeles halas doboz körüli incidenst követően törölték a harmadik emeleti konyha várólistájáról, ami álláspontja szerint a munkaszerződés súlyos megszegésének minősül. Két tárgyalási napra kitűzve. Tolmács nem szükséges. A rendszer szerint a felperes legkorábban 2031 második negyedévében kaphatott volna újra vízforraló-időpontot.

A rendszer egy egyszerű számtani problémából nőne ki. Azok a munkáltatók, amelyek a távmunkás években harmadával csökkentették az irodaterületet, majd mindenkit heti négy napra visszarendeltek, azzal szembesülnének, hogy száznegyven emberre jut egy konyha, a hűtőt pedig tizenkét fős csapatra méretezték. A nagyobb cégek ahelyett, hogy új konyhát építenének, amihez bérleti tárgyalás kellene, inkább sort építenének. A várólista ugyanis, a hűtővel ellentétben, tőkeköltség nélkül bővíthető a végtelenségig.

A modell szerint a dolgozók az asztalfoglaló alkalmazásban igényelnének tizenegy perces „konyhaablakot”, mert ennyi idő alatt melegszik, keveredik és melegszik újra egy átlagos mikrós ebéd. Az ablakokat nyolc héttel előre tennék közzé. Az elbírálásnál számítana a besorolás, az előző negyedévben ténylegesen bent töltött napok száma, valamint egy megfelelőségi pontszám, amely azt tükrözné, hagyott-e már kanalat a mosogatóban a kérelmező. Aki egy bizonyos pontszám alá esne, annak „hidegebéd-útvonalat” ajánlanának fel, amelyről a dokumentáció külön kiemeli, hogy nem szankció.

„Március tizenkettedikére kaptam ablakot” – mondta Halmi Tamás, az egyik nagyobb biztosító kockázatelbírálója, aki januárban adta volna be az igényt. „14:48-tól 14:59-ig. Az egész hetemet köré szerveztem. Aztán egy igazgatói asszisztens kiütött egy ügyfélebéd miatt, az alkalmazás pedig közölte, hogy átkerültem a tartaléklistára, ami azoknak a listája, akik arra várnak, hogy felkerüljenek a listára.” Azóta a lépcsőházban eszi a szendvicsét, ahol egyelőre nincs foglalási rendszer. „Egyelőre” – tette hozzá.

A hűtőt külön, tárgyi eszközként kezelnék. Minden polcot kilencven napra, gördülő alapon, név szerint megjelölt személynek adnának bérbe, aki továbbadhatná kollégáinak a felek között megállapodott, de a tárolt étel értékét meg nem haladó díjért. Ha egy polctulajdonos kilép a cégtől, az utódlási vitákat létesítményüzemeltetési bizottság elé utalnák. Egy ilyen bizottság a rendszert ismerő forrás szerint egy teljes délutánt töltene azzal a kérdéssel, hogy egy félig megevett joghurt elhagyott vagyontárgynak minősül-e. Nem minősült annak.

„Nem korlátozzuk a konyha használatát” – mondaná egy közepes ügyvédi iroda létesítményvezetője. „Láthatóvá tesszük. Régen az emberek egyszerűen bementek, és káosz volt. Most van egy lista, és mindenki látja, hol áll rajta.” Arra a kérdésre, milyen hosszú a lista, azt felelné, hogy ezt a számot az iroda üzleti titokként kezeli, és amúgy is sokat mozog, jellemzően felfelé.

Kialakulna a másodlagos piac. Egy könyvelőiroda belső üzenőfalán egy keddi 12:30-as földszinti konyhaablak két péntek délutánt és egy parkolóhelyet érne. Kolb Renáta bérszámfejtő nem adná el a sajátját. „Folyton kérdezik, mennyiért adnám. Mondom nekik, semennyiért. Az apám harminc évet dolgozott itt. Egyszer sem kellett vízforralóra foglalnia. Odaállok, és tizenegy percig forralom, akár kérek teát, akár nem.”

A Ferencz-ügyben a bíróságnak egy szűk kérdésben kellene döntenie: a konyhai várólista a munkaszerződés része-e, vagy olyan mérlegelésen alapuló juttatás, amelyet a munkáltató bármikor visszavonhat. A munkajogászok figyelemmel követnék az ügyet, mert a válasz döntené el, hogy egy halas incidens fegyelmi vagy vagyonjogi ügy. A felperes képviselője megerősítené, hogy ügyfele az eredménytől függetlenül nem kíván visszatérni a harmadik emeletre. Talált egy céget, ahol két mikró van és nincs lista, ráadásul rövidebb a bejárás, és ezt az utolsót nem szándékozik megosztani senkivel.