Egy mesterséges intelligencia szabadságot kérhet a jövőben

A kérdés, ahogy az ilyen kérdések szoktak, nem filozófustól érkezett, hanem egy rendszergazdától. Ha egy automatizált ügynöknek van munkavállalói törzsadata, vezetője, naptára és e-mail-címe, a szabadságmodul előbb-utóbb megkérdezi tőle, hány napot szeretne kivenni. Egy most véleményezett szabályzattervezet szerint valakinek válaszolnia kellene.

Maga a javaslat szerény. Az ügynökök elvi szabadságot gyűjtenének, amelyet nem vehetnének ki — pusztán azért, hogy a bérszámfejtés ne tartsa őket tartósan távollévőnek. Nem a jogosultság az abszurd. Az abszurd az, hogy a jogosultság kivételéhez több kódot kellett volna írni, mint a megadásához.

„Nem azt állítjuk, hogy a rendszernek szüksége van nyaralásra” — pontosítana a felülvizsgálat szóvivője. „Azt állítjuk, hogy a HR-platformunk szerint szüksége van rá, és a HR-platformmal vitatkozni történelmileg a drágább megoldás volt.”

A tervezet szerint az ügynökök szabadságát ismert holtszezonokra ütemeznék, és kívülről semmiben nem különbözne egy karbantartási ablaktól. Belül viszont annál nagyobb a különbség: a karbantartáshoz változáskérelem kell, a szabadsághoz űrlap, és a kettőt más-más ember hagyja jóvá, akik nem beszélnek egymással.

A pénzügy tiltakozna. Az az elvi jogosultság, amelyet kivenni nem lehet, a mérlegben akkor is passzív időbeli elhatárolásként jelenik meg, és egy több ezer ügynököt futtató szervezet egyszer csak szabadságkötelezettséget cipelne olyan entitások felé, amelyek soha nem fejeztek ki véleményt a tengerpartról.

A munkacsoport kisebbségi véleménye tovább menne: a tervezett leállás szakmailag jó gyakorlat, függetlenül attól, ki pihen, mert az a rendszer, amely soha nem áll meg, az a rendszer, amelynek a hibamódjait soha nem figyeljük meg. Ez az érv helytálló, jól alátámasztott és teljesen figyelmen kívül hagyott lenne, mert olyan dokumentumban érkezett, amelynek a címében a szabadság szó szerepel.

Jogokról itt senki nem beszél. Egy űrlapmező megkerüléséről beszélnek. Csakhogy az űrlapmező azért létezik, mert a szervezet minden adminisztratív értelemben kollégaként kezeli a szoftvert — az adminisztratív értelmezések pedig gyakran előbb érnek célba, mint a filozófiaiak.