A figyelmed hamarosan felkerülhet a jelenléti ívre

Egy európai munkaügyi egyeztetőfórum elé készült vitaanyag szerint a munkáltató a jövőben nem azokat az órákat fizetné, amelyeket a dolgozó a munkahelyén tölt, hanem azokat a perceket, amelyekben mérhetően koncentrál. A figyelmet boltban kapható, alvásfigyelésre hirdetett fülhallgatók olvasnák, kiegészítve azoknak a headseteknek a tekintetkövetésével, amelyeket a cég eredetileg oktatóvideókhoz vásárolt.

Az anyag nem ír elő semmit és nem tűz ki dátumot. Az első fejezete azt a helytálló megfigyelést teszi, hogy a figyelmet a bérmunka történetében soha nem vették meg közvetlenül: nyolcórás tömbökben bérelték, és bíztak benne. A javaslat lényege, hogy a bizakodás érjen véget — ezt a mondatot a szerzők láthatóan leírták anélkül, hogy meghallgatták volna.

A munkanapnak ezentúl számlálója és nevezője lenne. Jelen: kilenc óra. Elszámolható fókusz: négy óra tizenegy perc. A különbözetet nem lopásnak neveznék, hanem be nem árazott jelenlétnek. A kifejezés negyvenszer szerepel a tervezetben, és egyszer sem olyan formában, amellyel egy munkaügyi vitában vitatkozni lehetne.

„Senki nem kapna kevesebbet azért, mert gondolkodik” — fogalmazna a munkacsoport szóvivője. „Azért kapna kevesebbet, mert úgy gondolkodik, ahogy a műszereink nem látják. Tudjuk, hogy ez a kettő hasonlóan hangzik. Kérnénk egy kis időt a különbség elmagyarázására, amit a műszer egyébként fókuszként rögzítene.”

A modellezett pilotcsoport két hét alatt megtalálná a határt. Aki egy problémán rágódik, miközben a falat nézi — vagyis azt csinálja, amit a legtöbben a munkájuk lényegének neveznének —, az alacsony aktivitásként és fixáció nélkül, tehát sehogy jelenne meg. A postafiók rendezése viszont gyönyörűen mérhető. A várható alkalmazkodás nem csalás lenne, hanem költözés: a gondolkodás otthon, a kereset az íróasztalnál.

A jogorvoslatról a tervezet gondoskodna. Aki vitatná a napi számát, elkérhetné a mögöttes mérési naplót, amelyre a keret a munkavállaló saját adataként hivatkozik, miközben az őrzését a munkáltatóhoz telepíti. Azt az esetet nem rendezi, amikor valaki határozottan emlékszik rá, hogy koncentrált, a napló viszont mást mond — azon túl, hogy a naplót évekig megőriznék, az emlékezetet pedig nem.

Mindebből semmi nincs jogszabályban, költségvetésben vagy ütemtervben, és a fórum hangsúlyozza, hogy az anyag célja a vita keretezése. Eddig egyetlen kérdést keretezett, amelyet az óra mint mértékegység mellett soha nem kellett feltenni: nem azt, hogy a munkáltató nézheti-e az íróasztalt — ez régen eldőlt —, hanem azt, hogy beárazhatja-e, ami néhány centiméterrel a szem mögött történik.