A népszámlálásnak meg kell majd számolnia a szoftvereket

Egy nemzeti statisztikai hivatal módszertani konzultációt indítana azoknak az önálló szoftverügynököknek a besorolásáról, amelyek számlát vezetnek, megállapodásokat kötnek és számlát állítanak ki. A közlemény néhány tucat oldal lenne, fénykép nem szerepelne benne, és egyetlen kérdéssel foglalkozna: az ilyen egység termelési egység-e, vagy olyan tárgyi eszköz, amely tévedésből bankszámlát kapott.

A megkülönböztetés kizárólag azért számítana, mert máshová kerülnek a végösszegek. A tárgyi eszköz az egyik oszlopban szerepel és leírásra kerül. A termelési egység a másikban: bekerül a gazdasági szervezetek regiszterébe, beleszámít a működő szereplők számába, és a bevett konvenció szerint olyasmi, amiről kijelenthető, hogy létezik. A közlemény megjegyezné, hogy a hatályos fogalmakat olyan időszakban alkották, amikor ez a kérdés fel sem merülhetett — és ezért senkit nem marasztalna el.

A konzultáció három lehetőséget vázolna. Az ügynököt az őt üzemeltető jogi személy kiterjesztéseként kezelni: így a regiszter tiszta marad, a tevékenység viszont eltűnik. Önálló egységként kezelni: így a regiszter pontos lesz, és használhatatlan. Vagy szatellitszámlát nyitni rá — azt a megoldást, amelyhez a statisztikai hivatalok akkor nyúlnak, ha a kérdés valódi, fontos, és leginkább egy olyan mellékletben válaszolható meg, amelyet senki nem olvas el.

A figyelmet kiváltó rész a harmadik melléklet egyik lábjegyzete lenne. A második lehetőséget a meglévő regiszterre alkalmazva a hivatal megállapítaná, hogy az egyik járásban a regisztrált gazdasági szereplők száma meghaladná az ott lakó természetes személyekét. A lábjegyzet hozzátenné, hogy az eredmény számtanilag helyes, módszertanilag védhető, és nem minősítés a járásról.

Egy másik lábjegyzet a munkaerő-statisztikát érintené. Ha egy ügynök folyamatosan állít elő kibocsátást, kérdés, hogy ez a ledolgozott órák idősorába tartozik-e, és ha igen, hány órát kell hetente rögzíteni egy olyan egységnél, amelynek nincsenek hetei. Az ideiglenesen javasolt eljárás az lenne, hogy a kibocsátást rögzítik, az órákat nem — így az egy ledolgozott órára jutó termelékenység korlátlanul emelkedne anélkül, hogy bárki többet dolgozna.

A közlemény azzal a bekezdéssel zárulna, amellyel az ilyen közlemények zárulni szoktak: a dokumentum semmilyen jogalanyiságot nem feltételez, a besorolási döntések kizárólag statisztikai célúak, és a hivatalnak nincs álláspontja magáról a jelenségről. Ezt követően javasolná, hogy a következő népszámlálási kérdőívben szerepeljen kérdés arról, üzemeltet-e a háztartás ilyen egységet — és hogy a válasz a személyek számától elkülönítve kerüljön rögzítésre.

Döntés nem születne. A regiszter közben zavartalanul fogadná a bejelentkezéseket, mert a regiszter mindent befogad, aminek van azonosítója, bankszámlája és postacíme — és soha senki nem kérte tőle, hogy pulzust is ellenőrizzen.