Betegnek lenni az ingyenes csomagban

2050-re az orvosi igazolás lehetne az utolsó papír, amit egy orvos aláír, és az első, amit egy előfizetés újít meg. A több országos igazoláskiadó alkalmazásnál modellezett rendszerben az, hogy meddig érvényes egy igazolás, és ki kérdőjelezheti meg, a beteg csomagjától függene. A láz minden csomagban ugyanakkora lenne.

Az orvosi igazolásokat egyre inkább digitálisan adják ki: több országban a rövid hiányzást a dolgozó maga igazolhatja, a hosszabb betegséghez pedig videós vagy csevegős távkonzultáción, nem személyesen kapnak igazolást. A közfinanszírozott rendszerek mellett megerősödött az előfizetéses egészségügy, ahol a havi tagdíj gyorsabb időpontot, alkalmazásban zajló konzultációt és receptet vásárol. A viselhető eszközök ma már rögzítik a bőrhőmérsékletet, a pulzust és az alvást, és egyes egészségügyi alkalmazások és biztosítók már használják is ezeket az adatokat. A munkáltatók széles körben használnak hiányzáskezelő szoftvert, amely naplózza a táppénzes napokat és jelzi a mintázatokat. Sok rendszerben az orvosok arról számolnak be, hogy az adminisztráció, benne az igazolások kiállítása, munkaidejük egyre nagyobb részét viszi el.

31.4.2-es verzió. Javítva: az ingyenes csomagban kiadott igazolásokon az Ideiglenes felirat már nem csak a munkáltatói nézetben látszik; mostantól a beteg is látja. Új: az Alap és a Plusz előfizetők mostantól egymást követő napokon is lehetnek betegek. Eltávolítva: az Egyéb rubrika. Ez a három sor, egy közepes méretű igazoláskiadó alkalmazás frissítési naplójából, pontosabban írná le a 2050-es orvosi igazolást, mint bármelyik szakmai irányelv. A rendszerben az igazolás többé nem egy papír lenne, amit az orvos átnyújt. Egy dokumentum lenne, amelyhez csomag tartozik, a csomaghoz pedig feltételek.

A csomagokat úgy rendeznék el, ahogy az iparág mindent elrendez. Az ingyenes igazolás huszonnégy órán át lenne érvényes, szürke vízjelet viselne, és a munkáltató kérhetne rá egy második mérést. Az Alap csomag ezt három napra hosszabbítaná, feltéve, hogy a lázat kompatibilis csuklóeszköz rögzítette. A Plusz hét napot adna, egy „Kérdés nélkül elfogadva” jelvényt, és az orvos aláírását az előfizető által választott kézírásbetűvel jelenítené meg. A Prémium csomag már a tünetek előtt kiadná az igazolást, az eszköz előrejelzése alapján. Egy prémium előfizetőt elvben kedden fel lehetne menteni csütörtökre.

Fenyő Márta, egy Alap csomagos raktári koordinátor, elmesélné, hogy negyven percet ült az autójában az üzemi parkolóban, mert az alkalmazás megkövetelte, hogy a lázmérés természetes fényben történjen, a fűtött helyiség kizárása végett. „A lázmérő látni akarta az eget” – mondaná. Az igazolását 14:10-kor hagynák jóvá, és másnap 14:10-kor járna le, ötven perccel a műszakja vége előtt. Az alkalmazás felajánlaná, hogy csekély egyszeri díjért áthidalja a hézagot. Kifizetné, mondaná, mert a másik lehetőség az volt, hogy egy űrlapnak magyarázza el a lázat.

A munkáltatók a másik oldalról fizetnének elő. A Vállalati csomagban a személyzeti osztály látná minden igazolás megbízhatósági pontszámát, a dolgozó csomagját és a negyedévből hátralévő betegnapok számát. Egyes cégek juttatásként fizetnék a dolgozók Plusz előfizetését, azzal a feltétellel, hogy a csuklóeszközt pihenőnapokon is viselik, hogy tiszta legyen az alapvonal. Egy regionális logisztikai vállalat tovább menne, és az igazolások átlagos megbízhatósága szerint rangsorolná a telephelyeit. A dolgozó betegsége lenne az egyetlen dolog az épületben, amelynek ellenőrzéséért mindkét fél havidíjat fizet.

Az orvosok számára az igazolás lenne az orvoslás első része, amely nagy tételben is működik. Az aszinkron igazoláskiadás alatt a háziorvos egyáltalán nem látná a beteget; egy lázgörbét, egy alvásgrafikont és egy jelölőnégyzetet látna, és keddenként délelőtt kötegben hagyná jóvá őket. Dr. Szendrei Ilona, egy mezővárosi háziorvos, elmesélné, hogy ebéd előtt kétszáznegyven igazolást írt alá, majd az alkalmazás megkérdezte, nem kívánja-e prémium vonalvastagságra fejleszteni az aláírását. Nemet mondana. Az alkalmazás a következő kedden újra megkérdezné, ugyanazon a hangon, amelyet a betegeknél használ.

A felügyelet arányosnak nevezné a rendszert. Az országos igazolási hatóság egyik tisztviselője azt mondaná, hogy a csomagok „különböző ellenőrzési igényeket tükröznek, nem különböző betegségeket”, és hogy az ingyenes csomag korlátlan ideig elérhető marad azok számára, akik csak alkalmanként betegek. Arra a kérdésre, hogy milyen alkalmanként, a hatóság a közzétett útmutatójára hivatkozna, amely a küszöböt évi négynél kevesebb megbetegedésben határozná meg, egy gördülő időablakban mérve, amelyet az alkalmazás vezetne. Aki ennél gyakrabban beteg, értesítésben kapna tanácsot, hogy fontolja meg, nem változtak-e az igényei.

Halmi Bence, egy buszszerelő, egy influenza harmadik éjszakáján hagyná lejárni az Alap csomagját, mert a rögzített bankkártyája lejárt. Az igazolását 00:01-kor ingyenesre minősítenék vissza, a munkáltatóját 06:00-kor értesítenék. Hétkor bemenne harmincnyolc egész néggyel, a nyakpántján egy szürke, Ideiglenes feliratú jelvénnyel. „Senki nem szólt semmit” – mondaná. „Csak egy kicsit távolabb álltak meg.” A hét végén az alkalmazás tájékoztatná, hogy a csomagja megújult, az alapvonala helyreállt, és a nyilvántartás szerint egészséges.