A tizenkettedik kérdés lektorálásra vár

Egy megyei kocsmakvíz-bajnokság 2030-ra olyan kérdéscsomagra fizethetne elő, amelynek válaszait a tudomány még nem erősítette meg. A kérdéseket frissen közzétett előközleményekből vennék, amelyeket egyetlen digitális segéd sem olvashatott még, a válaszokat pedig a megismétlésig ideiglenesen fogadnák el. A csapatok tizennyolc hónapon belül értesülnének az eredményről.

A fülhallgatóba és okosszemüvegbe épített MI-alapú segédek ma már másodpercek alatt válaszolnak a legtöbb műveltségi kérdésre, a kocsmakvízek szervezői pedig telefontilalommal, lezárt tasakokkal és helyi tudást igénylő kérdésekkel próbálnak védekezni. A nyelvi modellek tudása egy adott időpontig terjed, míg az előközlemény-tárak hónapokkal a lektorált megjelenés előtt közzéteszik a kutatási eredményeket. A kérdésírók egyre inkább friss vagy nehezen kereshető anyagot keresnek. A tudományos kiadók és tárak fizetős, többszintű szolgáltatásokkal kísérleteznek.

Ügyfél: A csapatom elvesztette a szétlövést a 12. kérdésen, és a válaszlapon azóta más a megoldás. Ügyintéző: Látom. A 12. kérdés az Előközlemény-csomagból származik, így a válasz addig ideiglenes, amíg egy második laboratórium meg nem erősíti az eredményt. Ez a párbeszéd, amelyet a bajnokság követendő példaként tenne közzé az ügyfélszolgálati naplójából, hiánytalanul leírja a helyzetet. A rendszer szerint egy negyven kocsmában kvízt szervező liga havidíjat fizetne egy előközlemény-tárnak olyan kérdésekért, amelyekre sehol máshol nem létezik válasz. A szétlövést a kocsmában döntenék el. A választ ott, ahol a második laboratórium éppen van.

A logika egyszerű volna. A fülhallgatóba és szemüvegbe épített segédek minden kérdésre válaszolnak, amit valaha leírtak, a liga telefontilalma pedig azon a héten szűnt volna meg működni, amikor a szemüveg megkülönböztethetetlenné vált a szemüvegtől. Egy modell csak arra a kérdésre nem tudna válaszolni, amelyre még senki sem válaszolt. A tár Kvíz-csomagja ezért az előző hetvenkét órában közzétett eredményeket szállítaná kérdés formájában, válaszként a szerzők saját következtetésével. Egy lábjegyzet hozzátenné, hogy a szerzők következtetésére a szerzők jutottak. A csapatoknak azt tanácsolnák, hogy a lábjegyzetet tekintsék a kérdés részének.

Egy keddi estén, egy elkerülőút melletti kocsmában a tudományos forduló a következőképpen zajlana. Kilencedik kérdés: hány fokon hagyta abba egy bizonyos lítiumvegyület a várt viselkedést egy laboratóriumban a múlt héten. Tizedik kérdés: hány egér. A Kvízkeresztes Lovagok nevű csapat, négy ember, aki korábban sosem beszélgetett szupravezetésről, azt írná: „négy kelvin”, azon az alapon, hogy hidegnek hangzik. „Kaptunk rá egy pontot” – mondaná Pócs Dóra, 52 éves fogászati asszisztens. „Aztán márciusban jött egy levél, hogy mégsem. Engem még sosem vontak vissza. Furcsa érzés, de bele lehet szokni.”

Az Előközlemény-csomag pontjait letétben tartanák. A bajnoki táblázatban két oszlop szerepelne, egy a megítélt és egy a megerősített pontoknak, és az idény akkor érne véget, amikor a második oszlop utolérné az elsőt, ami nem történne meg. Egy csapat májusban feljuthatna és szeptemberben kieshetne egy másik féltekén elbukott megismétlés miatt. A versenybizottság bevezetne egy harmadik oszlopot azoknak a pontoknak, amelyeket megerősítettek, majd újra visszavontak. Ez lenne a Vitatott oszlop. Ez lenne a leghosszabb oszlop.

Néhány csapat nem várna tovább. Egy mezővárosi, nyugdíjas mérnökökből álló csapat egy fészerben, hűtőszekrénnyel és fürdőszobai mérleggel ismételné meg a 14. kérdést, amely egy új hab teherbírásáról szólt. Az eredményük eltérne az előközleménytől. Írnának a szerzőknek, akik írnának a tárnak, amely írna a ligának, amely módosítaná az állást. „A végén társszerzőként tüntettek fel minket” – mondaná Oláh Tibor, 71 éves. „A cikkre azóta kétszer hivatkoztak. Egyszer egy másik kvízliga.” A hab, mindent egybevetve, kitartana.

A tár termékigazgatója a Kvíz-csomagot „az első, teljes egészében ropiból finanszírozott civil tudományos programnak” nevezné. A csomag bevétele két éven belül meghaladná az intézményi előfizetésekét, a tár pedig alapértelmezés szerint kérdés formájában kérné be az összes új kéziratot, egy külön mezővel a hihető rossz válaszoknak, amelyet a szerzőknek maguknak kellene kitölteniük. Az egyetemek megkérdeznék, nevezhetnek-e a saját kutatóik csapatként; a válasz igen lenne, intézményi tarifával. A szerzők ezt a mezőt tartanák az űrlap legőszintébb részének. A lektorok a leghasznosabbnak.

Az ügyfélszolgálat maradna a rendszer legforgalmasabb része. Az a csapat, amely egy később megcáfolt eredménnyel helyesen válaszolt, megtarthatná a pontot azon az alapon, hogy akkor még igaza volt; ezt a liga szabályzata történeti mércének nevezné. Az a csapat, amely rosszul válaszolt, de az eredmény később igaznak bizonyult, semmit sem kapna, mert az eredmény akkor még nem állt rendelkezésre. Pócs Dóra megkérdezné, azt jelenti-e ez, hogy a liga azt pontozza, ki tud a megfelelő évben tévedni. Az ügyintéző megerősítené, hogy igen. A beszélgetést megoldottként zárnák le.