Az „ember a hurokban” valódi munkakör is lehet egyszer

Egy munkajogi és leszerelési szakértők között keringő mintamunkaköri leírás szerint az ember a hurokban kifejezés — ma még tárgyalástechnikai fogalom a fegyverzetkorlátozásban — foglalkozássá válhatna: besorolási számmal, bérsávval és havi beosztással. Az anyag kifejezetten gondolatkísérlet. Már most olyan formátumban kérik, amelyet be lehet másolni egy álláshirdetésbe.

A mögöttes logika nem baljós, hanem ügyviteli. Ha egy kötelező erejű megállapodás érdemi emberi kontrollt írna elő az autonóm rendszerek erőalkalmazása fölött, ezt a kontrollt valakinek, valahol, beosztás szerint gyakorolnia kellene. A leírás azt a hálátlan munkát végzi el, hogy megmondja, kinek. Az operátor gépi javaslatokat nézne át, és vagy jóváhagyná, vagy visszatartaná őket — néhány másodperces ablakban, nyolcórás műszakban, szünetekkel.

Az elvárt kompetenciák között szerepel a tartós figyelem, a monoton ingerek tűrése és „a képesség, hogy ellentmondjunk egy rendszernek, amelynek általában igaza van”. Az utolsó a puha készségek közé került, a csapatmunka és az időgazdálkodás közé.

A nyilvánvaló kérdést egy közszolgálati szakszervezeti szövetség tenné fel elsőként. Ha az operátor az a bizonyos emberi kontroll, amit az egyezmény megkövetel, akkor az operátor az a pont is, ahol a felelősség megáll — a leírás pedig jelen formájában alsó bérsávhoz rendelne korlátlan felelősséget. A tervezők megosztott, névre szóló mérlegelést javasolnak: a felelősség megoszlana az operátor, a szolgálatvezető és a rendszert beszerző hatóság között. Egy szakszervezeti tisztségviselő úgy fogalmazna, hogy ez három név egy nyomtatványon, akik közül pontosan egyet lehet péntekig felfüggeszteni.

„Ez nem pecsételő állás” — mondaná a tervezőcsoport szóvivője. „Az operátor bármikor elutasíthat bármelyik javaslatot, és nem kell megindokolnia.” Arra a kérdésre, hogy a hasonló polgári rendszereknél milyen gyakran él ezzel bárki, a szóvivő későbbi adatszolgáltatást ígérne.

Itt válik kellemetlenné a dokumentum, mert az ergonómiai kutatás évtizedek óta írja le a jelenséget. Aki egy többnyire pontos automatizált rendszert felügyel, hajlamos elfogadni, amit az javasol, és átsiklani az ezzel ellentétes jelek fölött — az idő- és terhelési nyomás pedig erősíti ezt a hatást, nem gyengíti. Egy egyezmény előírhat emberi döntést. Azt nem írhatja elő, hogy az ember hajnali négykor, a műszak hetedik órájában másfajta élőlény legyen.

A munkakör azt is elhozná, hogy a „megfelelt” minősítés azt jelentse: a dolgozó szinte mindig egyetértett a géppel — a „fejlesztendő” pedig pontosan ugyanezt, csak a másik végéről olvasva. Az egyezményt még senki nem írta alá, a költségeket senki nem számolta ki, a bérsáv üres. A magyar fordítás egyébként pontosabb az eredetinél. A hurok nem kör. A hurok az, amiben benne van valaki.