A gyereked iskoláját egy célfüggvény jelölheti ki

Egy tankerülethez benyújtott javaslat szerint a beiskolázási algoritmus képlete teljes egészében nyilvános lenne: a tagok, a súlyok, a holtversenyek eldöntésének szabálya, minden. A gyerek helye azzá válna, ami a modellben amúgy is: három súlyozott tag eredményévé. A tervezet ezeket utazási időnek, társadalmi keveredésnek és „intézményi stabilitásnak” nevezi.

Az első kettő elmagyarázza magát egy szülői értekezleten. A harmadik nem. Az intézményi stabilitás azt tartja életben, hogy a tankerület minden iskolájában el tudjon indulni osztály — a lehető legegyszerűbb magyar mondatban ez azt jelenti, hogy néhány gyereket oda írnának be, ahol szükség van rá, nem oda, ahol a legközelebb lakik. A tervezet nem ezt a mondatot használja. Az egyensúly szót használja, kilencszer.

A közzététel nagyjából egy hétig működne úgy, ahogy szánták. Aztán egy szülő megírná a kalkulátort. Beírod a címet, megmondja, melyik tag miatt nem kaptál helyet. A tankerület ügyfélszolgálata a végén maga linkelné, azon az alapon, hogy pontosabb, mint a tájékoztató füzet, és gyorsabban válaszol.

„A súlyok azelőtt is léteztek, hogy kinyomtattuk volna őket” — fogalmazna a tankerület szóvivője. „Korábban egy bizottság mérlegelésében ültek, ahol senki nem láthatta és senki nem fellebbezhette meg őket. Elfogadjuk, hogy ott könnyebb volt együtt élni velük. Azt nem fogadjuk el, hogy ez érv lenne a visszatevésük mellett.”

Ezt a részt senki nem modellezte. A balszerencsét fel lehet dolgozni; azt nehezebb, hogy a döntés soha nem a gyerekről szólt. A csalódáshoz történet kell, a célfüggvény pedig számtant ad helyette. Az érkező panaszok nem az igazságosságról szólnának, hanem a harmadik tizedesjegyről — és a harmadik tizedesjegy ügyében igazuk is lenne.

A fellebbezés is átalakulna. A közzétett képlet minden panaszt bemeneti adatokról szóló műszaki vitává tesz: közúton vagy gyalog mérték-e az utazási időt, be volt-e jelölve a testvér. Aki azzal érvel, hogy a gyereke egyszerűen boldogabb lenne a másik iskolában, udvarias választ kapna arról, hogy a boldogság nem szerepel a tagok között.

A tankerület fontolóra venné a visszavonást, aztán rájönne, hogy nem tudja visszavonni. A súlyokat nem lehet nem látni. Aki egyszer elolvasta a képletet, onnantól minden döntést azon keresztül olvas — azokat is, amelyeket egy ember hozott kedd délután, olyan okokból, amelyeket sehol nem írtak le.