A mélyvíz karbantartás miatt szünetelhet

2030-ra egy városi uszoda árlistáján az apró betűs rész hosszabb lehet, mint maga az ár. Egy regionális sportlétesítmény-üzemeltető kísérleti rendszerében a belépő mindig érvényes lenne, kivéve a víz ütemezett karbantartási ablakát.

A közuszodák és sportközpontok egyre inkább hálózatba kötött üzemeltető szoftverekre támaszkodnak a beléptetésnél, a foglalásnál, a vízminőség figyelésénél és az energiafelhasználás szabályozásánál, és sok üzemeltető áttért a készpénzmentes, alkalmazásalapú belépésre. Mindenféle fizikai berendezés – autók, fűtésrendszerek, ipari gépek – ma már a gyártó szervereitől függ, és a gyártó oldalán történő ütemezett karbantartás vagy leállás a hardvert is korlátozott állapotba kényszerítheti. Sok településen az utóbbi években az energiaárak és az önkormányzati költségvetési nyomás miatt csökkentették az uszodák nyitvatartását vagy bezárták őket, üzemeltetésüket pedig gyakran magáncégeknek adják ki. A digitális platformok felhasználási feltételei rendszerint kizárják a kártérítést a leállásokért.

Felnőtt jegy: 2900 forint. Kedvezményes: 1900. Alatta, nyolcpontos betűvel, a tájékoztató: a belépés az üzemeltető platformjának ütemezett karbantartásától függ; a karbantartási ablak alatt a víz nem vagy csak korlátozottan érhető el; az időpontokat az alkalmazás közli, és azok változhatnak; a legalább négy órával előre bejelentett ablakokra visszatérítés nem jár. A szöveg a forgókapun, az alkalmazásban és a pénztár laminált kártyáján is szerepelne, a dolgozókat pedig arra utasítanák, hogy mutassanak rá, ne olvassák fel. Az uszodában ez a kártya az egyetlen, amit soha nem kell frissíteni.

A szóban forgó uszoda – mint szinte mindegyik, amelyet a húszas évek vége óta építettek vagy felújítottak – egyetlen hálózatba kötött rendszeren működne. Ugyanaz a szoftver adagolná a klórt, számolná a sávonkénti úszókat, nyitná az öltözőszekrényeket, állítaná a vízhőmérsékletet, és döntené el, mikor indulhat a hullámgép. Az üzemeltető és a szoftvercég szerződése havi karbantartási ablakot tartalmazna, amely alatt a szolgáltató fenntartja a jogot, hogy mindent újraindítson. Az ablakot eredetileg hajnali háromra időzítenék – a szolgáltató időzónájában. Az uszoda időzónájában ez a vízitorna.

Az ablak alatt az uszoda abba az állapotba lépne, amelyet a szolgáltató dokumentációja csökkentett szolgáltatási szintnek nevez. A sávszámlálás leállna, ezért a sávokat lezárnák. A vízmélységet jelző táblák – kijelzők – forgó karikát mutatnának. A klóradagolás az utolsó ismert értéken maradna, amit az üzemeltető biztosítója legfeljebb kilencven percig tart elfogadhatónak. Az öltözőszekrények zárva maradnának, ezt biztonsági funkcióként írják le. A vízben tartózkodókat megkérnék, hogy jöjjenek ki, és fürdőruhában várakozzanak a medence szélén, amíg a víz újra elérhető nem lesz. Az ablak idejére törölközőt nem biztosítanak.

A törzsvendégek alkalmazkodnának. A hetvenegy éves Halmi Erzsébet, aki harminc éve minden kedden negyven hosszt úszik ugyanabban a medencében, úgy időzítené az edzését, hogy az újraindítás előtt végezzen. „Az ember megtanulja a jeleket – mondaná. – A lámpák kicsit kékebbek lesznek, az úszómester táblagépe csipog egyet, aztán mindenki kimászik, és a mélyvizet nézi.” Néhány úszó szerint frissítés után más a víz, bár az üzemeltető szerint a vizet nem érinti a dolog, csak a szoftvert, amely leírja. Halmi Erzsébet erre azt mondaná, hogy ő nem a leírásban úszik.

Az ablakok szaporodnának. A havi ablak kéthetivé válna, miután egy másik üzemeltető uszodájában biztonsági incidens történt: egy úszó lefoglalta a teljes mélyvizet. A sürgős javításokat a minimális négy órával előre jelentenék be, ami az apró betűs rész szerint senkit semmire nem jogosít. Az egyik sportközpont kipróbálna egy „forró sávot”, egy olyan pályát, amely frissítés alatt is nyitva marad, mert egy régebbi rendszeren fut, amelyet senki nem tudott lekapcsolni. Ez lenne az épület legnépszerűbb sávja, várólistával és saját apró betűs résszel.

Az üzemeltető elismerné, hogy a megoldás nem tökéletes. Az uszodai üzemeltetésért felelős igazgató írásbeli nyilatkozatban közölné, hogy a karbantartási ablakok elengedhetetlenek a biztonságos, védett és előírásszerű vízhez, és a cég azon dolgozik a szolgáltatóval, hogy olyan időpontra tegyék át őket, amikor kevesebben szeretnének úszni. Arra a kérdésre, hogy ez mikor van, a nyilatkozat az alkalmazásra utalna. Az alkalmazás ebben a pillanatban saját karbantartás alatt állna, és a laminált kártyára utalna.

Az úszómestereket átképeznék. Az ablakok alatt nem a vizet kellene figyelniük, hanem egy folyamatjelző csíkot, és akkor fújniuk a sípba, amikor eléri a százat. Kovács András, egy középváros szélén működő uszoda úszómestere szerint a munka kevésbé változott, mint gondolnák. „Az ember továbbra is arra vár, hogy történjen valami, amit nem tud befolyásolni – mondaná. – Csak most tizenegy tizenötkor történik.” Az egyik ablak végén a rendszer visszatérne, és jelentené, hogy a medence teljes mélységű, teljesen klórozott és huszonkilenc fokos. Ebből kettőben igaza lenne.