A sírhely keddenként nem lesz elérhető

Négy óra. Ennyi ideig lenne elérhetetlen minden hónap első keddjén a Barta család nagymamája annak a karbantartási ablaknak az értelmében, amelyet az egyik nagyobb temetőüzemeltető platform javasolna, és az, hogy a nagymama ez idő alatt is elérhető maradjon, havi 1 500 forintjába kerülne a háztartásnak. Maga a sírhely nem mozdulna.

A temetők egyre inkább szoftveren futnak: digitális sírhely-nyilvántartás, online sírkereső térképek, sírkövekre helyezett, emlékoldalra mutató QR-kódok, helyenként automata kapuk és elektromos mécsesek. Több európai országban, köztük Magyarországon, a sírhelyet meghatározott időre, jellemzően huszonöt évre váltják meg, utána újra kell váltani, különben a sírhely újra felhasználható. A hétköznapi tárgyak, a kapucsengőtől az autóig, ma már felhős háttérrendszerektől függenek, amelyeknek tervezett karbantartási ablakuk van, és amelyek megszűnésével a tárgy funkciói is eltűnnek. Több online emlékoldal-szolgáltatás bezárt, és az oldalak eltűntek. A rendelkezésre állás szerinti árlépcsők a felhőszerződések szokásos elemei.

A rendszer értelmében a platform, amely addigra több száz önkormányzati temetőben kezelné a sírhely-nyilvántartást, a gyalogoskapukat, az elektromos mécseseket és a sírköveken elhelyezett QR-kódos emlékoldalakat, egyetlen ablakba, hajnali 2 és 6 óra közé sűrítené a szoftverfrissítéseit. Ezekben az órákban az emlékoldalak várakozó üzenetet adnának vissza, a mécsesek a dokumentációban „függőben” néven szereplő állapotba kerülnének, a kapuk pedig csak a dolgozói kártyákat fogadnák el. A gyalog érkező látogatók a kerítésen keresztül látnák a sírokat. A dokumentáció az elhunytakat nem kritikus terhelésként sorolná be.

A platform az ablak mellett azzal érvelne, amit a maga nyelvén élesben foltozott korszaknak nevez. Korábban a frissítéseket akkor tolták volna ki a temetőkbe, amikor elkészültek, és az eredményeket a cég saját hibanaplója egyenetlennek írná le: egy vezérlőprogram-frissítés tizenegy percre kétszáz sírhelyet sorolt volna át a szomszédos településhez, egy betűtípus-csere pedig a sírkereső alkalmazásban minden sírfeliratot születési dátumként jelenített volna meg. „Minden komoly rendszernek van karbantartási ablaka” – mondaná a platform üzembiztonsági vezetője egy szakmai konferencián. – „Mi csupán kiterjesztjük ezt a fegyelmet egy olyan terhelésre, amelyet történelmileg felügyelet nélkül hagytak futni.”

Az árazás a felhőtárhelyeknél megszokott mintát követné. Az alapcsomagban benne lenne a havi ablak és egy előző esti figyelmeztető üzenet. A havi 1 500 forintos, magas rendelkezésre állású sírhely esetében az emlékoldalt és a mécses állapotát egy másik régióban lévő második adatközpontba is tükröznék, hogy a gyászolás – a prospektus szavaival – érzékelhető megszakítás nélkül folytatódhasson. A családi kripták vállalati csomagra lennének jogosultak, saját állapotjelző oldallal és névre szóló ügyintézővel. A legfelső csomagot a „földrajzilag redundáns emlékezés” kifejezéssel hirdetnék, és egyedül ehhez járna pénzvisszatérítés.

Ambrus Dóra, 61 éves, minden kedden meglátogatná a férjét, mielőtt megkezdené a hajnali műszakot egy logisztikai raktárban, így 5 óra 40-kor állna a kapuban, húsz perccel az ablak vége előtt. A rendszer értelmében a forgókaput zárva találná, az emlékoldalon pedig egy pörgő ikon alatt az állna: próbálja újra később. A platform kárpótlásul karbantartási utalványt ajánlana fel neki, amely egyetlen mécseskreditre váltható be. „Vízvezeték-szerelő volt” – mondaná. – „Az ablakot megértette volna. Azt is tudni akarta volna, miért tart négy óráig. Az utalványt nem értette volna meg.”

Nem minden látogató tiltakozna. Pallagi Kálmán, 44 éves, szándékosan az ablakra időzítené az édesanyjánál tett látogatásait, arra hivatkozva, hogy ilyenkor nem szól a hangos tárlatvezetés, nem villognak a mécsesek, és senki nem olvas be semmit. „Csak ilyenkor érződik temetőnek” – mondaná a kerítés előtt állva. A temetőgondnokokat eközben az ablak idejére készenléti beosztásba helyeznék, csipogóval és tizenöt perces határidővel arra, hogy továbbítsák azt, amit a kézikönyv beragadt sírnak nevez. Egyikük arra a kérdésre, hogy korábban miből állt a munkája, azt felelné: levelekből.

Ha egy ablak túlnyúlna a tervezett időn, a platform az iparágban szokásos formátumú utólagos hibajelentést tenne közzé. Az önkormányzatoknak küldött minta teljes terjedelmében így szólna: 2:14 és 3:50 között az elhunytak egy részhalmazánál csökkent rendelkezésre állás lépett fel; kiváltó ok: lejárt tanúsítvány; elhárítás: felügyeletet vezettünk be. A családok üzenetben feliratkozhatnának ezekre a jelentésekre, és nagyjából abban az órában kapnák meg őket, amikor az esemény történt. Az „elhunyt” szó minden jelentésben pontosan egyszer szerepelne, a Hatás című szakaszban. A Tanulságok című szakasz lenne a leghosszabb, és senkit nem említene.

Az ablak egyben a sírhelyek újraváltásának pillanata is lenne. A sírhelyeket huszonöt éves időtartamra váltanák meg, az újraváltás pedig a rendszer értelmében egy elmentett bankkártyára kerülne át, amelyet az adott év első keddjén, hajnali 2-kor terhelnének meg. Egy elutasított fizetés kilencven napra csak olvasható módba helyezné a sírhelyet, ilyenkor a látogatás engedélyezett, de a mécses nem gyullad meg, majd következne az, amit a dokumentáció leszerelésnek nevez. A Barta család az alapcsomagot választaná. A nagymama az idő 99,4 százalékában elérhető lenne, ami az unokája szerint jobb arány annál, amit karácsonykor valaha produkált.