A házi vörös az ingyenes csomagban van

Egy vendéglátóipari szoftvercég jövőre előfizetési csomagokban kínálná magát a borlapot: a modell három ajánlata ingyen jelenne meg, a pince többi része havidíjért nyílna meg. A palackok az étteremnél maradnának; a vendég azt bérelné, hogy olvashasson róluk.

Az éttermek és borkereskedők egyre gyakrabban használnak szoftvert borajánlásra, köztük olyan rendszereket, amelyek a vendég rendeléséből vagy megadott ízléséből állítanak elő párosítást és leírást. A vendéglátóipari pénztár- és étlapplatformok mesterséges intelligenciára épülő funkciókat vezetnek be, és a legtöbb szoftvertermékhez hasonlóan előfizetési csomagokba rendezik őket, ahol a magasabb ár több képességet nyit meg. A QR-kóddal elérhető digitális étlap a járvány idején terjedt el, és sok helyen megmaradt, így az üzemeltető szabályozhatja, ki mit és mikor lát. Az étlaptervezés, vagyis a tételek elrendezése és kiemelése a nagyobb hasznú fogások és palackok felé terelés céljából, régóta bevett gyakorlat a szakmában. A fogyasztók emellett egyre inkább belefáradnak abba, hány havidíjas előfizetést tartanak fenn.

Egy kertvárosi üzletsor kis borszaküzletének kirakatában, a szoftver által szállított betűtípussal, ez a tábla állna: AJÁNLÁS INGYEN. TELJES BORLAP HAVI 2990 FORINTTÓL. SZEMÉLYZET A PRÉMIUM CSOMAGBAN. A tervezet, amelyet az egyik nagyobb vendéglátóipari szoftvercég a jövő évre dolgozna ki, nyugdíjazná a nyomtatott borlapot, és helyette egy képernyő mutatná minden vendégnek azt a három palackot, amelyet egy modell választott ki neki, a várható elégedettség és a készletforgás alapján rangsorolva. A pince többi része fizikailag ott maradna, és törvényesen megvásárolható lenne. Csak éppen nem szerepelne a listán.

Az ingyenes csomag ár, évjárat és szőlőfajta nélkül mutatná a három ajánlatot, azzal az indokkal, hogy ezeket a modell már mérlegelte. A Vendég csomag havi 2990 forintért visszaadná a teljes listát, ábécérendben. A Prémium csomag hozzátenné az évjárat oszlopát, a borvidéket és az ár szerinti rendezést, amelyet a szolgáltató dokumentációja „haladó funkcióként” írna le. A legfelső csomag előfizetői jogosultak lennének kérdést feltenni a személyzetnek a borról, és olyan választ kapni, amelyet nem a pénztárgép állított elő.

Berki Csaba, aki a táblás üzletet vezetné, azt mondaná, az első hét csendesen telt. „Bejönnek, a képernyő kékfrankost ajánl, és a legtöbben viszik a kékfrankost” – mondta. „Aki megkérdezi, mi más van még, annak mondom, hogy az az alkalmazásban van.” A pult alatt kézzel írt listát tartana a törzsvendégeknek, amit a szolgáltató szerződési feltételei a katalógusadatok engedély nélküli terjesztésének minősítenének. Azt mondta, elolvasta a feltételeket. Azt mondta, nem olvasta el figyelmesen.

A rendszert bevezető éttermek a kiszolgálás látványos egyszerűsödéséről számolnának be. A borlap visszavonásával a leülés és a rendelés közötti átlagos idő két perc alá csökkenne, és ennek nagy része az ár keresésével telne. Egy vidéki bisztrólánc csak prémium előfizetőknek fenntartott éttermet próbálna ki, ahol minden vendégről feltételeznék, hogy előfizetett, és a borlapot az abroszra vetítenék. Aki nem fizetett elő, az egy abroszt látna. A konyha jelentése szerint az ételrendelések is javulnának, mert az emberek gyorsabban rendelnek, ha nincs mit olvasniuk.

A sommelier-ket új munkakörben tartanák meg, Emberi Felülbírálás néven, és a modell belátása szerint bocsátanák a legfelső csomag vendégeinek rendelkezésére. Vargha Tamás, aki egy szállodai étteremben viselné a címet, azt mondaná, a modell műszakonként nagyjából kétszer hívja, rendszerint akkor, amikor egy vendég mindhárom ajánlatot visszautasította, és a rendszernek elfogytak az ötletei. „Odamegyek az asztalhoz, elmondom, mit gondolok, aztán rögzítem” – mondta. „A következő héten az én javaslatom az egyik a három ajánlat közül. Az azutáni héten már nem hívnak.”

A családi megosztás egy asztalra korlátozódna. Ha egy hatfős család egyetlen Vendég előfizetéssel jelentkezne be, a lista a második pohár után elhalványulna, és felajánlaná a váltást magasabb csomagra. Fenyvesi Nóra budai vendég azt mondaná, egyetlen estére fizetett elő, hogy megtudja, mi a második legolcsóbb bor, amelyet húsz éve rendel elvből. „Ugyanaz volt, mint a házi vörös” – mondta. „Más címke. Ugyanaz a bor. Az asztalnál lemondtam az előfizetést, és a képernyő kékfrankost ajánlott.”

A szolgáltató a csomagokat a vendégek visszajelzésére adott válaszként írná le, amely szerint a borlapok hosszúak. Szóvivője azt mondaná, a legtöbb vendég „nem listát akar, hanem döntést”, és a modell ajánlatait tíz esetből kilencben elfogadják, amit a cég az ajánlatok minőségének tulajdonítana. Független kereskedők megjegyeznék, hogy ez a szám azt is leírja, mi történik, ha valakinek három dolgot mutatnak. A szolgáltató nem tenné közzé, hogy a teljes listát látó vendégek milyen arányban fogadják el az ajánlatokat, arra hivatkozva, hogy ők egy másik csomagban vannak.

Az év végére a nyomtatott borlap főként gyűjtői darabként maradna fenn, a bolt kirakatában árulnák, a tábla mellett. Berki úr azt mondaná, egy törzsvendég vett egyet, és megkérte, hogy írja alá. A lista 2019-es volt, és a rajta szereplő borok fele azóta kifutott. A férfi kétszer, lassan végigolvasta a járdán, aztán visszajött, és rendelt egy kékfrankost.