A múzeumok gyűjthetik majd az utolsó fizikai gombokat

Egy európai designgyűjtemény a hírek szerint új gyűjtési kategórián gondolkodik: fizikai kezelőszerveken. Kapcsolókon, tekerőkön, billenőkön és azon a fajta gombon, amely mérhető utat tesz meg, mielőtt bármi történne. A kategóriát azzal indokolnák, hogy ezek a tárgyak történetivé válnak — ami kurátornyelven azt jelenti, hogy egy gyártó abbahagyta a készítésüket.

A tervezett kiállítás nem évtizedek, hanem tapintás szerint rendezné a tárgyakat. Az egyik tárlóba a kattanó kezelőszervek kerülnének. A másikba azok, amelyek csupán nyugtáznak. A harmadikba — állítólag ez a legvitatottabb — azok, amelyek semmit nem csinálnak, és csak azért kerültek a készülékre, mert a felhasználók panaszkodtak a hiányukra.

„A nehézség az, hogy a gyűjtemény működne” — magyarázná a javaslat mögött álló kurátor. „A látogató megnyomná. A látogató sokszor megnyomná. Soha nem vásároltunk még olyan tárgyat, amelynek a teljes jelentése azon múlik, hogy elkopjon.”

A kategória mellett szóló érv nem a nosztalgia — vagy nem csak az. A fizikai kezelőszervet oda sem kell nézve használni, ezért maradt fenn egy évszázadon át repülőgépeken, konyhákban és autókban, és ezért váltott ki a műszerfalakról való eltüntetése egy évtizednyi panaszt, amit egészen addig érzelgősnek tekintettek, amíg a biztonsági szervezetek el nem kezdték pontozni.

A fordulat már látszik. Több gyártó, amely kidobta a fizikai kezelőszerveket, elkezdett visszatenni néhányat, és a változást vevői visszajelzésként írja le ahelyett, hogy visszakozásnak nevezné — ami nyilvánvalóan az. A múzeum szövegtervezete egyetlen mondatban rögzítené ezt a fejleményt, majd továbblépne, ami a legmegsemmisítőbb dolog, amit egy múzeum tehet.

A tárlat üres posztamenssel zárulna. A javaslat szerint a tábla azt írná, hogy a sorozat utolsó darabja egy sima üvegfelület, amely azért nincs kiállítva, mert minden látogató hordoz egyet, és bármikor megvizsgálhatja — a saját zsebében.

Megvásárolva semmi nincs. Egy javaslat, egy költségsor és egy kurátor, akinek mondanivalója van. A mondanivaló viszont helytálló: egy évszázadon át tanultuk, hogyan tervezzünk olyan tárgyakat, amelyeket a kéz sötétben is megtalál — aztán tizenöt év alatt leszedtük őket, nagyrészt szerszámköltségi okokból.