Az árcédula személyre szólóvá válhat, mielőtt a polchoz érsz

Az élelmiszerláncok között vitatott kiskereskedelmi elképzelés összekötné az elektronikus polccímkét a bolt saját applikációjával, így az ár, amelyet a vásárló lát, kifejezetten neki készülne. Aki megnyitott appal lép a sorok közé, annak a címke olyan számra váltana, amelyet a kosarából, a korábbi vásárlásaiból, a napszakból és mindabból számolnak, amit a modell mérlegelhet. Aki app nélkül megy be, szintén látna árat. Csak nem ugyanazt.

A lánc álláspontja az lenne, hogy semmi nem drágult. Minden személyes árat kedvezményként mutatnának be: automatikusan jár, nem kell hozzá kupon, és nem kell kérni. A gond nem erkölcsi lenne, hanem számtani. A kedvezmény az, amit egy számból levonnak — az a másik szám viszont nem létezne többé olyan formában, amelyet a vásárló megnézhetne.

Két vásárló, aki ugyanabban a sorban összeveti a címkéket, azt tapasztalná, hogy nincs mit összevetni. Az ár-összehasonlítás abból indul ki, hogy az ár a termék tulajdonsága. Az az ár, amely a vásárló tulajdonsága, a heti nagybevásárlást magánalkuk sorozatává alakítja: olyan alkukká, amelyeket csak az egyik fél folytat, olyan tempóban, amelyet a másik nem tud követni, olyan összegekről, amelyeket utólag egyikük sem tudna megindokolni.

„Ez nem megfigyelésalapú árazás” — mondaná a kísérleti programot futtató lánc szóvivője. „Ez relevancia. A vásárló hozzá illő ajánlatot kap.” Arra a kérdésre, megnézheti-e a vásárló a máshoz illő ajánlatot, a szóvivő azt felelné, hogy az nem lenne releváns.

A szabályozó azt találná, hogy a meglévő szabály majdnem elég. Az árfeltüntetési előírás szerint az akciót hirdető boltnak közölnie kell a megelőző harminc nap legalacsonyabb árát is — pontosan azért, hogy a leértékelve szó jelentsen valamit. Az a rendszer, amelyben mindenkinek saját megelőző harminc napja van, betartaná a szabály betűjét, és közben elvenné azt, aminek a védelmére írták.

A blokk maradna az utolsó őszinte irat a boltban, és csendben újratervezné valaki. Azok a vásárlók, akik lefényképezik és összevetik a blokkjaikat, arról számolnának be, hogy a végösszeg mindig egyezik azzal, amit a polcon láttak — egymással viszont soha. Ez a lehető legnyugtalanítóbb eredmény: semmi nem hibás, és semmi nem ellenőrizhető.

Ilyet nyilvánosan egyetlen lánc sem javasolt. A hardver viszont más okból már felkerül a polcokra, az applikációk már ma személyre szabják a kuponokat, és más ágazatokban is megjelenik az egyedi árazás, optimalizálásnak nevezve. Amit itt leírunk, nem új képesség. Csak annyi, hogy ne a kupon tudja, ki vagy, hanem maga a címke.