A szoftverednek saját felelősségbiztosításra lehet szüksége

Az első díjtábla, amely az önállóan cselekvő szoftverek okozta károkra kínálna fedezetet, nem úgy nézne ki, mint egy figyelmeztetés a jövőről. Úgy nézne ki, mint egy díjtábla. Négy kockázati osztály, alapdíj, ezer lépésre vetített díjtétel — és egyetlen oszlop, amely az egészet eldönti: emberi jóváhagyás nélkül megtett lépések.

Egy tizenegyezres kisváros pékségének tulajdonosa a pult mögött olvasná el, a reggeli sütés és az iskolakezdés között. A rendelőügynöke — liszt, vaj, élesztő, az időjáráshoz, a tanszünethez és a helyi meccsnaptárhoz igazítva — a 3/B osztályba esne: felügyelet nélküli beszerzés, kis tétel, nagy gyakoriság. Heti nagyjából negyven kötelezettségvállalás, amelyek egyikét sem látná, mielőtt megtörténik.

A szerkezet ismerős lenne bárkinek, aki biztosított már kisteherautót. A díj a kitettséggel nő, a kitettséget döntésben mérik, a döntés pedig annál kockázatosabb, minél nehezebb visszacsinálni. Az a mondat, amelyet a biztosító a dokumentum legfontosabbjának tartana, az ügyfelek pedig a legolvashatatlanabbnak, így szólna: az önrész lépésenként érvényes, nem káreseményenként.

„Nem az intelligenciát árazzuk” — magyarázná a biztosító egyik kockázatelemzője. „A felügyelet nélküli kötelezettségvállalást árazzuk. Amelyik rendszer előbb kérdez, az olcsóbb, mert a kérdés kontroll, és mi a kontrollra adunk kedvezményt. Minden más hittan, a hittannak pedig nincs kárstatisztikája.”

A pékség oldalának alján szereplő összeg magasabb lenne, mint a részmunkaidős eladó után fizetett felelősségbiztosítás. Ez nem elírás lenne. Az eladó egy tizedesvessző félreolvasásával nem tud tizenegy raklap lisztet a pékség nyakába varrni, és ha valami csoda folytán mégis, azt délután szóba hozná.

A józan válasz kézenfekvő lenne — és pontosan ez a poén. Egy értékhatár fölött bekapcsolja a jóváhagyást, és a díj harmadával csökken. Ettől kezdve viszont heti negyven rendelést olvasna el és hagyna jóvá, fejenként egy perc, az ügynök teljes pályafutása alatt. Figyelemben fizetné azt, amit addig díjban. A táblázat megtenné azt, amit addig senki: árat adna annak a résznek, amelyet addig ingyen adott hozzá.

Mindebből semmi nem lenne kötelező. Csakhogy amint egy díj létezik, számmá válik, a számok pedig utaznak. Előbb az üzleti tervbe kerülnének be, aztán a beszerzési sablonokba, végül azok közé a kérdések közé, amelyeket a bank tesz fel egy kisvállalkozásnak a beszállítóiról. Két évfordulón belül már nem az lenne a kérdés, mennyire ügyes az ügynök. Hanem az, hogy mennyibe kerül, ha helyetted téved — lépésenként, évente.