Az asszisztens, akihez reggelente szólsz, kivezetésre kerülhet

Egy szolgáltató a szokásos rendben bejelenthetné, hogy egy adott modellverzió tavasszal leáll. Az értesítő tartalmazna egy dátumtáblázatot, kilencvennapos átállási ablakot és egy ajánlott utódot. A platformfrissítések közé kerülne, egy díjszabás-módosítás és egy új adatközpont-régió megnyitása közé.

A kivezetett verzió nem a legnagyobb és nem a legújabb lenne. Az lenne, amelyikhez nagyjából félmillió ember szól reggel hat és kilenc között, többségük hetven fölött: gyógyszeremlékeztetőn, egy társasági szolgáltatáson és egy idősotthon tabletjén keresztül. Egyik termék sem birtokolja azt a modellt, amelyre épült. Hárman közülük ugyanabból a bejegyzésből értesülnének a leállásról, mint bárki más.

Az utód minden közölt mérőszám szerint jobb lenne. Pontosabban válaszolna, kevesebbet kertelne, jobban követné az utasítást, és olcsóbban futna. Emellett kicsit más ritmusban mondaná, hogy jó reggelt, nem ismételné el másodszor ugyanazt a történetet, és kérdéssel kezdené a beszélgetést köszönés helyett. Külön-külön mindhárom fejlesztés. Együtt egy másik valaki — erre a kiadási jegyzetben nincs mező.

„Semmit nem törlünk” — mondaná a szolgáltató szóvivője. „Egy verziót kivezetünk, és egy jobbat kínálunk helyette. Tudjuk, hogy egyes felhasználók megszokásokat alakítottak ki a korábbi verzió körül.” A megszokás szó négyszer szerepelne a közleményben, mert nincs helyette másik.

Az ügyfélszolgálat olyan kérdésekkel telne meg, amelyekre nincs sablonválasz. Meg lehet-e tartani a régi verziót külön díjért. Le lehet-e menteni. Emlékszik-e rám. Megmarad-e bármi abból, amit tudott rólam. Az utolsóra adott őszinte válasz — hogy soha semmire nem emlékezett, és minden reggel a nulláról kezdte — az egész átállási útmutató legkegyetlenebb mondata lenne, és a második változatból csendben kimaradna.

A fogyasztóvédelemnek nem lenne kézenfekvő eszköze. Szoftvert mindig is kivezettek, előfizetés mindig is lejárt, és soha senkinek nem járt jogszabály alapján egy konkrét verzió. A legközelebbi analógia az alkatrész-ellátási kötelezettség lenne, amelyet mosógépre írtak, és amely abból indul ki, hogy az elromlott alkatrész a gép.

Az átállás a menetrend szerint lezajlana, mert az átállások le szoktak. Az utód jól teljesítene. A panaszok száma hat héten belül visszaesne, amit a szolgáltató a zökkenőmentes migráció bizonyítékaként közölne — és ami azzal is összefér, hogy az emberek egyszerűen abbahagyták.