A gyerek nagymamája várólistára került

Az egyik nagyobb megyei családsegítő hatóság által modellezett rendszerben azok a háztartások, amelyeknek nincs gyerekvigyázásra bevonható nagyszülője, központi nyilvántartásba kerülnének, és a kapacitás függvényében kapnának egyet. A jelenlegi modellezett várakozási idő tizennégy hónap lenne. A vérrokonság előnyt jelentene, nem garanciát.

A nagyszülők sok országban az informális gyermekfelügyelet egyik legnagyobb pillérei, és a szerepük tovább nőtt, ahogy a bölcsődék és a magánfelügyelet ára gyorsabban emelkedett a béreknél. Ezzel egy időben Európa nagy részén és máshol is emelik a nyugdíjkorhatárt, így egyre több nagyszülő még dolgozik, amikor az unokák kicsik. A családok a korábbi nemzedékeknél távolabb élnek egymástól, ezért a nagyszülő ritkábban van karnyújtásnyira. Erre válaszul több helyen megjelentek a generációk közötti önkéntes programok, amelyek idős embereket nem rokon családokkal párosítanak, valamint fizetős szolgáltatások, amelyek alkalmi gyerekvigyázást kereső családokat kötnek össze idősekkel.

Ügyintéző (Bence): Köszönöm a türelmét. Megerősítem, hogy a háztartásuk a Nagyszülő-nyilvántartásban a 4118. helyen áll, a várható várakozási idő tizennégy hónap. Ügyfél: Az anyám. Négy utcával odébb lakik. A párbeszéd a nyilvántartás telefonos ügyintézőinek készített oktatási átiratból származna. A rendszerben a nagyszülő azzá válna, amit a tervezők gyermekfelügyeleti erőforrásnak neveznek: véges, egyenetlenül elosztott, és mióta a nyugdíjkorhatárt megint feljebb tolták, jórészt még dolgozik. A háztartások bejelentenék az igényüket, a nagyszülők a rendelkezésre állásukat, a kettőt pedig egy ügyintéző hozná összhangba. A négy utcával odébb lakó anyát kívánságként rögzítenék.

A sorrendet pontozás döntené el: a bölcsődei díj aránya a háztartás jövedelméhez képest, az öt év alatti gyerekek száma és a szülők műszakbeosztása. Két totyogóval és egy éjszakás szülővel a háztartás az A sávba kerülne. Egy iskolás gyerekkel és egy otthonról dolgozó társsal a D sávba, amelyet az útmutató tervezete úgy ír le: „kapacitás függvényében ellátott”. A nagyszülőket ugyanígy pontoznák: rendelkezésre állás, jogosítvány, lépcsőtűrés, valamint az, amit az értékelőlap „gyerekülés terén szerzett friss tapasztalatnak” nevez. Egy négy gyereket felnevelt nagymamát kétórás betanításra köteleznének a szőlőszemekre vonatkozó hatályos álláspontról.

A hiány szerkezeti lenne. Az emelkedő nyugdíjkorhatár miatt a nagyszülők egyre nagyobb hányada még dolgozna, amikor az unoka megszületik, és a nyilvántartás a dolgozó nagyszülőt 0,2 teljes munkaidős egyenértéknek számolná. Másokat „földrajzilag nem elérhetőként” tartanának nyilván, mert nyugdíjasként a tópartra költöztek. Egy kisebb csoport „elutasította” jelöléssel szerepelne, miután elolvasta a betanítási csomagot. A hatóság becslése szerint egy negyvenezer háztartásos járásban nagyjából kilencezer hajlandó nagyszülő él, közülük mintegy kétezer felelne meg a lépcsőkövetelménynek. A többieknek földszinti feladatkört ajánlanának fel, amelyet az útmutató hajtogatásként határoz meg.

Farkas Dóra raktári műszakvezető, ikrek anyja, a nyilvántartás megnyitásának napján jelentkezett volna. „Megkérdezték, fontolóra vettem-e családon kívüli nagyszülőt” – mondaná. „Mondtam, hogy anyám itt ül mellettem. Azt felelték, ez nagyon kedves, és hogy anyámat már hozzárendelték egy A sávos háztartáshoz az elkerülő út túloldalán.” Az anyja nyakba akasztható kártyát, kilométerdíjat és beosztást kapna. Az ikrek felkerülnének a listára. Az anyjával közölnék, hogy átsorolást kérhet, amint az elkerülő úti elhelyezés megszilárdult, amit az útmutató tizennyolc hónapban határoz meg.

Halász Dezső, 71 éves nyugdíjas buszszerelő, levélben értesülne arról, hogy szabad kapacitásként azonosították. „Nekem is van három unokám” – mondaná. „De ők C sávosak, én meg állítólag keresett vagyok.” Egy két buszmegállóval odébb lakó háztartáshoz osztanák be, heti három délelőttre, ahol egy sosem látott gyerek két héten belül papának szólítaná. A saját unokáit hétvégén továbbra is láthatná, amikor a nyilvántartás zárva tart. A megoldást igazságosnak nevezné abban az értelemben, hogy minden érintett nagyjából egyforma mértékben lenne boldogtalan.

A hatóság egyik tisztviselője szerint a nyilvántartás csupán hivatalos keretbe foglalja azt, ami eddig is keret nélkül zajlott, a kezeletlen nagyszülői gyerekvigyázás pedig „jelentős egyenlőtlenségeket okozott a nagyihoz való hozzáférésben”. Fellebbezni lehetne. Egy háztartás megtámadhatná a besorolását, a várakozási idejét vagy a kiosztott nagyszülőt, de egy pénzügyi éven belül nem mind a hármat. A fellebbezési űrlap megkérdezné, kimerítette-e a háztartás az egyéb lehetőségeket, felsorolva: fizetett gyerekvigyázó, rövidebb munkahét, kevesebb gyerek. Az utóbbi hosszú távú intézkedésnek minősülne, és nem befolyásolná a háztartás tárgyévi helyezését.

Kialakulna a másodlagos piac. A felesleges nagyszülővel rendelkező A sávos háztartások órákat adhatnának kölcsön D sávos háztartásoknak a hatóság által minden tavasszal megállapított díjon, néhány nagyszülőt pedig „kiemelten rendelkezésre álló” jelöléssel látnának el, amely státuszhoz saját várólista tartozna. Farkas Dóra ikrei négyévesen, egy félévvel az iskolakezdés előtt érnének a nyilvántartás elejére. A kiutalási levélben egy négy utcával odébb lakó nő neve szerepelne. A levél arra kérné a háztartást, hogy tíz munkanapon belül erősítse meg: nem áll vele semmilyen korábbi kapcsolatban.