A biztosítód megkérdezheti majd, hány éves a routered

Egy európai lakásbiztosítói munkacsoportban készülő kárrendezési melléklet szerint a lakásbiztosítás a jövőben különbséget tenne a feszegetett ajtó és a megnyitott port között. Ahol a behatoló okoszáron, kamerán vagy riasztón keresztül jutott be, és ezek olyan hálózati eszközön lógtak, amelyhez a gyártó már nem ad biztonsági frissítést, a kárt nem egyszerű betörésként, hanem karbantartási mulasztásként értékelnék.

Az érvelés nem új, csak a tárgya. A kötvény ma is csökkentheti a kifizetést, ha elmaradt a kéményseprés vagy a kazán éves átvizsgálása. A melléklet mindössze annyit tenne, hogy felvenné a listára azt a kis műanyag dobozt az előszobai szekrény tetején, amelyhez a beüzemelés óta senki nem nyúlt, és amelyen a por mostanra vastagabb, mint a használati útmutató.

A gyakorlatban ez egyetlen kérdéssel érkezne a kárbejelentő lapon. A kárrendező elkérné az eszköz típusát, a firmware dátumát, és azt, hogy lejárt-e a gyártó által vállalt támogatási időszak. A három adatból kettőt egy átlagos háztartás előbb-utóbb előkerít. A harmadik sehová nincs ráírva, és a melléklet is elismeri: ezt a biztosítónak kellene kiderítenie az ügyfél helyett.

„Nem várjuk el senkitől, hogy hálózati mérnök legyen” — fogalmazna a munkacsoport szóvivője. „Ugyanazt kérdeznénk, amit a füstérzékelőről szoktunk: az van-e a helyén, amit felszereltek, és teszi-e még, amire eladták. A kényelmetlen rész az, hogy a füstérzékelő csipog, ha feladta. A router nem csipog. Az a router, amelyik feladta, pontosan úgy néz ki, mint az, amelyik nem.”

A fogyasztóvédők a legkézenfekvőbb ponton támadnának: a háztartások többsége nem is választotta azt az eszközt, amelyen a kár múlna. A doboz a szolgáltatótól érkezett, vagy a lakás tartozéka volt, vagy a társasház közös kamerarendszeréhez tartozik. A hardvert kiválasztó, a díjat fizető és a megkárosított fél rendszerint három különböző szereplő — és eddig csak az utolsónak volt kötvénye.

A biztosítói logika ettől még kellemetlenül következetes. Ha a támogatott eszköz olcsóbb díjat jelent, akkor a fedezet lejárati dátumot kap, ez a dátum pedig nem a szerződésen szerepelne, hanem a doboz alján, egy olyan mezőben, amelyet a pénztárnál senki nem olvas el. Az elavulás költsége így csendben átcsúszna a gyártótól a háztartáshoz — nem díjemelés, hanem csökkentett kártérítés formájában.

Kötvénybe ebből egyelőre semmi nem került. Egy melléklet, egy munkacsoport és néhány óvatosan fogalmazott bekezdés. Az alkatrészek viszont mind a helyükön vannak: az eszközök kimondott támogatási időszaka, a kárrendezés karbantartási logikája, és az iparág legrégebbi szokása, hogy ami mérhető, az előbb-utóbb árazható.