A radiátorod mások számításaiból fűthet

Egy önkormányzati energiaszolgáltató és egy szomszédos adatközpont üzemeltetője a hírek szerint hőszolgáltatási szerződésről tárgyal, amely néhány száz lakásos telepet érintene. A tervezet szerint a lakások radiátoraiba olyan víz kerülne, amely előbb már átfolyt egy gépteremen. Aláírva semmi nincs. A szolgáltató hasznosított hőnek nevezi a konstrukciót. A lakóközösség a saját jegyzőkönyvében időjárásként kezdte emlegetni.

A műszaki érv erős, és kifejezetten unalmas. Az adatközpont folyamatosan alacsony hőfokú hőt termel, amelyet ma pénzért fúj ki a szabadba, a lakótelep pedig nagyjából ilyen hőmérsékletű vizet kér, nagyjából ekkora mennyiségben. Az újdonság nem a vezeték. Az újdonság a menetrend: a betáplálás azzal együtt emelkedne és csökkenne, hogy éppen mit számoltatnak a szomszéd épülettel.

„Egyetlen lakás sem függne egyetlen ügyfél terhelésétől” — mondaná a szolgáltató szóvivője. „Tartalékkazán is lenne. Pontosan arra az esetre méretezve, amikor a gépek elcsendesednek. Azt, hogy erre milyen gyakran számítunk, most nem részleteznénk.”

A lakógyűlés állítólag azt kérdezné, amire a tervezet nem válaszol. A szomszéd bérlő olyan vállalkozás, amely egy óra alatt átviheti a munkáját egy másik országba — és amelynek a villamosenergia-rendszer külön fizet azért, hogy erre hajlandó legyen. Ami odafent rugalmassági szolgáltatásként kerül eladásra, az idelent novemberi lépcsőházként érkezik meg.

A tervezet ezt bejelentési kötelezettséggel kezelné. A tartós terheléscsökkenést az üzemeltetőnek előre jeleznie kellene, ahogy a vízművek jelzi, hogy fel fogja bontani az utcát. A tárgyalóasztalnál senki nem érzi jól magát attól, amit ez a mondat leír: karbantartási ablak valaki más gépeihez, amelyhez négyszáz háztartásnak kellene igazodnia, mint egy üzemen kívüli lifthez.

A másik nyitott kérdés az ár. A lakók olyan díjszabást kérnének, amely tükrözi, hogy ők állnak a sor végén: az a hő, amely a szolgáltatóhoz ingyen érkezett, ne hőként legyen beárazva a radiátoron. A tervezet válasza az, hogy az alternatíva a gáz — a gáznak pedig megvan a maga listája olyan emberekről, akiktől függünk, akiket nem látunk, és akikkel soha nem találkoztunk.

Aláírva ebből semmi nincs, és lehet, hogy ilyen formában soha nem is lesz. A cső viszont rövid lenne, a hő valódi, és ma elszáll a levegőbe. Az egyetlen igazán új elem a függés: egy lakótelep kényelme először kötődne olyan számítási kereslethez, amelyet a lakók soha nem használnak, és nem is látnak.